Français | Magyar | Esperanto | English
	Címalp | Tartalomjegyzék | Bevezetés | Jogi keretek | Esővíz hasznosítás | Szennyvízkezelés | Alomszék | Kulturális ökológia | Szókészlet

VÍZÖNELLÁTÓ a magyar falvakban

Tudományos adatok és a józan ész szerint:

"A természetben mindig a legegyszerűbb és

legocsóbb megoldások a leghatásosabbak"

Van aki talán erre azt gondolja (bár nem mondja ki nyilvánosan): 

"Miért kell egyszerű és olcsó megoldás akkor, amikor lehet az bonyolult és drága is?" (főleg ha számomra jövedelmező)

FONTOS KÖZLEMÉNY: az eautarcie.com honlap fokozatosan új címére www.eautarcie.org köztözik. Az alanti fejezetet már az új címen is elolvashatja.

Tanácsok és javaslatok egy valóban környezetkímélő falusi vízgazdálkodás kialakítására.

Az itt vázolt megoldások a szennyvízkezelés elhelyezését és fenntartását mind a lakosság, mind az önkormányzatok számára ingyenessé tehetik, miközben a hagymányos megoldásokhoz (pl.közületi szennyvízkezeléshez) képest jelentősen magasabb szintű környezetvédelmet biztosítanak. Az igen jó minőségű ivóvízellátásra is vannak rendkívül olcsó és hatásos, bár nem hagyományos megoldások. 

Egy átlagos magyar falu és tanya helyzete

A magyar falvak önkormányzatai anyagi forráshiányokkal küzdenek. Ez az ott lakó családok túlnyomó többségére is érvényes. Másrészt az európai törvények a háztartási szennyvizek kezelését is előírják, ami sok falu tapasztalata alapján sajnos igen költséges. Az állami támogatás és az európai pályázatok ellenére is, a szennyvízkezelés nemcsak az önkormányzatokat, hanem a lakosságot is anyagilag jelentősen terheli.

Sok faluban az ivóvízellátás sem a legjobb. Bár az ásott kutakban víz ugyan van elegendő, de minősége a legtöbb esetben nem kielégítö. Másrészt a közületi vízelosztás elhelyezése nagyon költséges és meghaladja a lakosság és az önkormányzatok anyagi lehetőségeit.

Falusi házak, tanyák nemzedékek alatt kialakult szennyvízkezelése túlnyomó többségükben igen környezetkímélő. Az is igaz viszont, hogy a városi fürdőszobai- és konyhai szokások elterjedése a termelt szennyvíz mennyiségét  nagyon megemelte. Ehhez kapcsolódik még a vízöblítéses vécé egyre gyakoribb használata is. 

Tudományosan könnyen kimutatható, hogy többlet környezetterhelést kizárólagosan csak a vécé használata jelent.  A termelt szürkevíz (szappanos víz) szétszórása a környezetre nincs behatással, csak két esetben károsítja a környezetet:

1. Ha a szennyvizet egy használaton kívül helyezett ásott kútba öntjük.

2. Ha a szennyvizet tisztítás után vagy tisztítás nélkül egy folyóba, vagy tóba eresztjük.

Ha ezt a két megoldást az önkormányzat a körzetében meg tudja szüntetni, már egy nagy lépést tett a fenntartható vízgazdálkodás terén. 

A vécéből kifolyó fekáliás vizet jelenleg sok esetben csak egy vadnövényekkel teli, lefolyástalan vizesárokba engedik. Ha ez a vizesárok nem közterületen van, akkor ez egy egészen kielégítő megoldásnak tekinthető bár sokkal jobb is van. Az ürülékben lévő szerves anyagokat az árokban lévő természetes baktériumtenyészet és a növényzet igen hatásosan bontja és hasznosítja. A földalatti vízrendszerbe gyakolatilag semmi, vagy nagyon kevés nitrátszennyezés jut. Mindenesetre több nagyságrenddel kevesebb, mint pl. az a mennyiség, ami a műtrágyák használatával a talajba kerül.

A hagyományos és ma mindenütt előírt és erőszakolt elektromechanikus szennyvízkezelés elhelyezése (legyen az közületi, vagy egyéni) a környezetrombolás kezdetétét vonja maga után. Az ilyen, különben méregdrága és külföldről importált, berendezések az ürülékben lévő nitrogént és foszfort nitrát- és foszfátionok formájában a tisztított vízzel és a termelt iszappal a környezetbe viszik. Minél hatásosabb a fekáliás víz tisztítása, annál nagyobb a környezetrombolás és a nitrátszennyezés. 

Mit ír elő a törvény a szennyvízkezlésre?

Tudatában kell lennünk annak, hogy a 271/91 sz. európpai törvény csak a háztartási szennyvizek "kezelését" és nem a "tisztítását" írja elő. A tisztítás, a kezelésnek csupán az egyik, és nem is a leghatásosabb formája. A törvény által előírt cél  világos: "a városi szennyvizek kiöntéséből származó könyezeti behatások csökkentése". Az európai törvény által előírt cél tehát nem a tisztítás, hanem a környezet védelme. Ennek érdekében, a felelős hatóságok (az önkormányzatok) a rendelkezésre álló műszaki megoldásokból azt választják, amelyik a legjobban védi a környezetet a lehető legolcsóbban és legyegyszerűbben. Könnyen kimutatható, hogy a közületi szennyvíztisztítás falun a lehető legdrágább megoldás és környezetvédelem szempontjából a legkevésbé hatásos. A legtöbb esetben a már jelenlévő megoldások is sokkal hatásosabbak, bár a hivatalnokok használatukat többnyire nem engedélyezik. Ez a rugalmatlan hozzáállás félreértésekből és megfelelő információ hiányából táplálkozik.

Mit tehet egy falusi önkormánzat annak érdekében, hogy a magyarországi törvényeknek is eleget tegyen, a környezetet is védje és ne terhelje túl anyagilag sem a lakosságot, sem az község költségvetését?

Erre csak az érdekelt lakosság bevonásával és helyes informálásával van lehetőség. Megvalósításához az is szükséges, hogy a helyi választottak, a közösség és a lakosság anyagi érdekei egybeessenek. Ha ez, valamilyen oknál fogva nem jön létre (pl. "csúszópénzek" kifizetésével), a falusi közösség igen nagy nehézségek és költségek előtt áll.

Egy igen lényeges pont: falun vagy tanyán csak akkor lehetséges fenntartható vízgazdálkodást bevezetni, ha az önkormányzat a települést "nem csatornázandó körzet"-nek minősítette.

A "nem csatornázandó körzet" kijelölésének a folyamata a törvény szerint demokratikus, lakossági döntés[1]. Csak akkor lehet egy települést csatornázandó körzetnek minősíteni, ha ehhez a lakosság kétharmada írásban hozzájárult.

Ebben az esetben a döntés a javaslatot alá nem író háztulajdonosokra is kötelezővé válik. A költségeket az önkormánzat, a rendelkezésre álló források függvényében elosztja. A költségek egy része (a tapasztalat szerint 10 -15 %-a, ami bekötésenként igencsak százezres nagyságrendű) a háztulajdonosokat terheli. Nem fizetés esetén az ingatlant a helyi vízmű jelzáloggal terhelheti. 

Ezzel szemben, ha a csatornázásra vonatkozó döntés, kétharmados többség elérése hiányában nem születik meg, a település étrelemszerűen "egyéni vízkezelési körzet"-té alakul át.

Ezek után a folyamat igen egyszerű. A község lakosságának az egyedi szennyvízkezelésre pályázatokat kell írni, amelyeknek a segítségével megteremtjük az anyagi fedezetet. A pályázott költségvetés alapját a hatóságilag előírt egyéni szennyvízkezelő berendezések árajánlatai képezik. Ezeknek a berendezéseknek elhelyezési költségeihez az állam 75 %-al hozzájárul. A maradékot európai pályázat alapján lehet beszerezni. Az így megszerzett keret sokkal nagyobb, mint amire a KEGYEDI rendszerek elhelyezésére szükség lehet. A fennmaradó összegből az önkormányzat az esővíz elvezető betonárkokat is kialakíthatja. Ez is a vízgazdálkodás szerves része, amit az európai pályázat fedez.

Milyen döntések születtek eddig kisebb településeken?

Megfelelő információ hiányában az esetek túlnyomó többségében a közületi szennyvízkezelés mellett döntöttek. Még ott is ahol, anyagi megfontolások alapján, az érdekeltek többsége ebbe nem egyezett volna bele. "Józan paraszti ésszel" érezték, hogy szennyvizükkel a nem zárt településeken a környezetet egyáltalán nem károsítják. A drága csatornára és az emelkedő csatornadíjra egyáltalán nem tartottak igényt. Ennek ellenére, talán megfelelő információ hiányában, vagy más, nem műszaki elgondolások alapján az önkormányzat a csatornázás mellett döntött. A döntéshozásnál az érdekelt vízszolgáltató- és tisztító vállalat teljes súlyával jelen volt.

A helyi közvélemény meggyőzésére előtérbe helyezték a csatornázással remélhető ingatlan értéknövekedést. Sok helyen, helytelen információkat is terjesztettek, mint pl. azt, hogy a "csatornázást az E.U. törvényileg előírja". EZ EGYÁLTÁN NEM FEDI A VALÓSÁGOT! Községekben az E.U. csak a háztartási szennyvizek kezelését írja elő. A kezelésre felhasznált technológiát a helyi hatóságok választására bízza. Ez a 271/91-es európai víztörvény harmadik törvénycikkének az utolsó bekezdésében világosan ki van fejezve. 

Volt olyan község, ahol a törvény által előírt lakossági fórumokat már az önkormányzati döntés után híták össze. Itt az érdekelteket már az elhatározott tények elé állították, döntési lehetőség nélkül. Ugyan elvileg még mindenkinek alá kellett írnia a csatornázás jóváhagyását, de azt már az önkormányzat, ill. a víztisztító társaság megbízottjai házról-házra járva érték el, a megfelelő érvekkel. Ez pontosan olyan, minha szavazásnál az urnát a kormány emberei vinnék el minden házba a megfelelő személyreszabott és nyomós "érvek" kíséretében.

Bár a költségek lakossági része 10 %-os nagyságrendű, ez is sokak számára jelentős anyagi terhet jelentett. Ennek megkönnyítése érdekében kiskamatú bankkölcsönnel oldották meg a problémát. A költségek havi lebontásban viszonylag elviselhetőek voltak, bár hosszútávon senki sem számolta bele a jövendő csatornadíjat. A csatornázással számos önkormányzat el is adósodott. 

Lehetséges-e egy falu vagy tanya részére a VÍZÖNELLÁTÓ rendszer?

Amint az önkormányzat a települést "nem csatornázandó körzet"-nek minősítettte, a VÍZÖNELLÁTÓ rendszert bármelyik házban önkéntes alapon el lehet helyezni.

Első lépésben a lakosságot tájékoztatni kell a rendelkezésre álló - és a törvény által is megengedett - lehetőségekről. A tájékoztatás előadások és lakossági fórumok formájában, valamint a község esetleges sajtótermékei segítségével történhet. Elengedhetetlen a faluban egy VÍZÖNELLÁTÓ rendszerrel felszerelt ház kialakítása, amelyet minden érdeklődő megtekinthet.

Az anyagi fedezetek (pályázatok segítségével való) megteremtése után minden háztulajdonos két lehetőség között választhat:

Első lehetőség

Az érdekelt a VIZÖNELLÁTÓ mintaház megtekintése után is ragaszkodik a vízöblítéses vécé használatához. Nála a KEGYEDI rendszer kiépítése indokolatlanná válik, ugyanis a fekáliás vizet tisztítani kell. Ebben az esetben a pályázatban is megjelölt elektromechanikus egyéni víztísztító állomást kell elhelyeztetnie. A költségek egy részét az állam, egy másik részét az önkormányzat állja a pályázati keretből. A fennmaradó rész a használót terheli. Ez kb olyan nagyságrendű összeg lesz, mint amit azok fizetnek, akik a csatornázás mellett döntöttek... mâs falvakban. Ezzel szemben, ezután itt nem lesz csatornadíj. A ki nem fizetendő csatornadíj a költségeket néhány éven belöl megtéríti.

A környezet védelmében az önkormányzatnak ügyelnie kell arra, hogy az így tisztított fekáliás víz a közeli folyóba, patakba vagy tóba semmilyen körülmények között be ne kerüljön. A tisztított vizet a talajba kell szivárogtatni. Itt a környezeti behatás jelentősen kisebb, bár nem elhanyagolható. 

Második lehetőség

Az érdekelt család elfogadja az alomszék használatát, vízöblítéses vécét házába nem tesz, ha van, azt használaton kívül helyezi. A termelt szürke (sappanos) vizet egy 2 -3 m³-es emésztőbe ereszti, ahonnan az emésztett és ülepített víz vagy egy szikkasztóba, vagy egy földalatti szórórendszerbe ömlik.

Számos vidéki házban van már emésztő, szikkasztó, vagy mind a kettő amibe ezentúl fekáliás víz már nem kerül, tehát szennyezés sem jön létre. Itt, a szennyvízkezelésre sem az önkormányzat, sem a háztulajdonos egy fillért sem fog költeni. Ahol ilyen berendezés nincs, a szürkevízemésztő és a szikkasztó, ill. szórórendszer elhelyezési költségei sokkal alacsonyabbak, mint a pályázatben feltüntetett egyéni víztisztító berendezéseké. A fekáliás vizet kezelő rendszerekkel ellentétben ez az elemi berendezés sem karbantartást sem szippantást nem igényel, még hosszútávon sem.

A KEGYEDI rendszert elfogadó családok az alomszék "termelésének" a kezelésére kertjükben vagy udvarukban egy komposztrendszert alakítanak ki. 

Az így elért környezetkímélési szintet, semmilyen ismert víztisztítási rendszer még csak meg sem közelítheti, beleértve a növényekkel történő fekáliás víztisztítást.

A szennyző-fizető elv szigorú alkalmazása

A szennyező-fizető elv az európai környezetvédelmi törvényhozás sarkköve. Azokban a falvakban, ahol a lakosság egy jelentős része a KEGYEDI rendszert a fennt leírtak alapján elfogadta, a szennyező-fizető elv maradéktalanul érvényesül. Az alomszéket használók nem szennyezik a környezetet viszont a vízkezelésre sincsen költségük. A vécé használói szennyezik a környezetet, viszont fizetniök kell a víztisztító rendszer elhelyezését, karbantartását, szippantását, valamint a fogyasztott elektromos energiát.  

A közületi szennyvízkezeléssel a szennyező-fizető elv nem érvényesül.  A "mindent a szennyvízcsatornába" rendszer az egyéni felelőtlenség törvényerőre emelése. Ebben a rendszerben a szennyezést a forrásnál megelőző egyéni kezdeményezéseknek, helye többé nincs. A fizetett csatornadíj az egyén által okozott környezeti károkkal egyáltalán nem arányos. A fogyasztót szennyezése csökkentésére semmi nem ösztönzi.

Fenntartható ivóvízellátás igen szegény falvakban és tanyákon

Ahol a kutak nitrátos, arzénes, vagy kemény vízköves, esetleg baktériumokkal vagy növényvédőszer maradékokkal szennyezett vizet adnak, a lakosság ivóvízellatása elsődleges közegészségügyi követelmény. A környéken található természetes víztartalékok szennyezettsége miatt, még az igen költséges központosított vízelosztás sem képez egy megnyugtató megoldást.

Ebben az esetben kell alkalmazni a fenntartható vízgazdálkodás - a hivatalos szakemberek által el nem ismert - első alaptételét:  a víz minőségét a felhasználáshoz kell igazítani. Olyan esetben, ahol a víz kezelése műszaki nehézségekbe ütközik, ill. drága, ivóvizet használni minden háztartási tevékenységhez teljesen esztelen és költséges megoldás.

Minden háztartási használatra más minőségű víz szükséges. Mosásra, mosogatásra, takarításra nem kell feltétlenül ivóvíz, hanem kevés vízkövet tartalmazó lágy víz. Tisztálkodásra is jobb a lágy víz, de itt sem kell szigorúan véve ivóvíz csak ártalmatlan víz. Az ilyen víz alkalmi elnyelése kis mennyiségben nem okoz egészségkárosodást. Kertöntözésre viszonylag gyenge minőségű víz is alkalmas. A fennt említett használatokra szükség esetén a kútból nyerhetö gyenge minőségű víz is,minden veszély nélkül, megfelel.

Közvetlen ivásra, tea- kávé- és leves készítésre egy személynek naponta legfeljebb 3 - 5 litrer igen jó minőségű ivóvízre van csak szüksége. A közegészség megőrzése érdekében ezt a kis mennyiségű ivóvizet minden faluban és tanyán biztosítani kell. A tartálykocsikkal való, esetleges "zacskós" vízellátás csak nagyon ideiglenes megoldásnak tekinthető.

A fenntartható lakossági vízellátás első kulcsa a teljes esővízhasznosítás a TELESŐ rendszerrel. Egy családi ház tetejéről begyűjtött víz, még a Délalföldön sem egy elhanyagolható mennyiség. Minőségi szempontból ez egy olyan "elsődleges alapanyag", ami megfelelő és olcsó kezelés után a leszigorúbb követelményeknek is megfelel. Belgiumban 750.000 ember fürdik évek óta esővízben és több mint 100.000 issza minden egészségkárosodás nélkül.

Rendkívüli minőségű ivóvíz a tanyákon

Vegyük most a legkedvezőtlenebb esetet: igen szegény emberek tanyai háza, áramellátás nélkül, ahol a kút vize nitrátos és arzénes. Palackozott ásványvíz vásárlásra nincs pénz. A falusi vízelosztó hálózat messze van. 

A ház mellé egy 1.000 - 1.500 literes földalatti víztárolól kell építeni. Az előregyártott betontároló drága - bár egy vidéki pályázat segítségével azt is meg lehetne venni. Cseremegoldásképpen a gazda kiássa a tároló helyét és egy ismerős köműves segítségével egy kb.  egy vagy két négyzetméteres vasbeton alapra négy, kb. 2 méter magas falat húz fel, még törmelék téglából is. Az így kialakított tégla tárolóra egy felnyitható csapóajtót kell elhelyezni. A falak belső felén síma, cementben gazdag malter vakolat van. A tető egyik oldaláról, egy kb. 100 mm-es müanyag csövön a víz a tárolóba ömlik. A túlfolyó egy rövid cső, ami egy kb 1 köbméteres gödörbe vezeti a felesleges vizet, amit téglatörmelékkel meg lehet tölteni és betemetni. 

A begyűjtött vizet a tárolóból egy kötélre erősített vödörrel lehet kiemelni és a konyhában elhelyezett gravitációs mikroszűrő felső tartályába önteni. Ebből a kb 15 literes felső tartályból három kerámiaszűrőn keresztül csöpög a szűrt víz az alsó gyűjtőtartályba, aminek az alján egy csap szolgáltatja az ivóvizet. 

Afrika trópusi vidékekein ez a rendszer már több mint 80 éve használatban volt. Az európai gyarmatosítók így védekeztek a helyi vizekben gyakran előforduló fertőző betegségek és bélféreg peték ellen igen jelentős sikerrel. Az esővízből így előállított ivóvíz minősége a legjobb palackozott ásványvizek minőségével egyenértékű. Önköltségi ára 5 forint körûl van literenként, a rendszerbe fektetett összeg amortizálását is figyelembe véve. Ezt a vizet természetesen csak ivásra, tea-, leves- és kávéfőzésre szabad és kell használni.

A többi használatra a tanyán a gyengébb minőségű kútvíz is megfelel.

Kell-e vezetékes víz szétszórt kistelepüléseken?

Mindenki vágyik a városi értelemben vett "vezetékes vízre". A konyhában, fürdőszobában kinyitható csap a korszerű kényelem[2] szerves része. Ehhez viszont nem kell szükségszerűen községi vízelosztó hálózat. Az ilyen berendezés kistelepüléseken bekötésenként nagyon költséges lehet. Ha a rendelkezésre álló kutak, ill. források vize nem jó minőségű, az elosztásra szánt víz kezelése is igen költséges. Másrészt, a hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodás a teljes esővízfelhasználás nélkül elképzelhetetlen. 

Előrelátó gondolkodásra vall, amikor egy önkormányzat az esővízhasznosítást a vízpolitikájába beépíti. Ez nemcsak a környezet, hanem a közösség érdeke is. Anyagilag és egészségügyileg is. Az esővíz háztartási felhasználása nemcsak gazdaságilag kedvező, hanem a közegészség megőrzésének és a házi kényelemnek is szerves része. Minden vízgazdálkodási elővetítés szerint, néhány év múlva, könnyen hozzáférhető, olcsó és jó minőségű vízforrás a természetben csak az eső lesz.

Még ott is, ahol van vezetékes víz, egy nem is olyan távoli jövőben, az önkormányzatok válaszút elé kerülnek:

- Vagy elfogadják az ivóvíz egyre költségesebb előállításából adódó áremelkedéseket;

- Vagy környezet- és költségkímélés elérésére nem ivóvíz, hanem a jóval olcsóbb ártalmatlan víz[3] elosztását rendelik el. A szigorúan ivásra szánt víz előállítását (a ma már) a kereskedelemben elérhető egyéni szűrőberendezések fogják ellátni minden háztartásban. Ezeknek a megvásárlásához a rászorulóknak lehet majd községi vagy állami segítséget is adni.

Mielőtt egy kis faluban, az önkormányzat egy vízelosztó hálózat kiépítéséről döntene, érdemes megvízsgálni az esővízhasznosítással elérhető cseremegoldásokat. Ivóvízellátásra pályázott pénzek az esővízhasznosításra is felhasználhatók. A vízelosztó hálózat (tervezett) elhelyezésekor egy ház bekötésére jutó költségek az esővíztároló kiépítését esetleg fedezhetik. Főleg akkor, amikor az előregyártott betontárolókat a község egy vállalatnál nagyban rendeli meg. A házi vízellátó szivattyúk és szűrők beszerzése is olcsdóbb, ha nagyban történik. Ilyen esetben nem célszerű a vízelosztó hálózat kiépítése. 

Ha csak kisebb befektetésre van anyagi alap, egy megoldás lehet pl. az esővizet kizárólagosan ivóvóz előállítására rendszeresíteni. A nem ivóvizet igénylő használatra (mosás, mosogatás, fürdés, stb.) maradna az elektromos szivattyúval ellátott kút vize. Ivóvíz előállításához csak egy 1.000 - 1.500 literes kis betontároló, vagy a fennt leirt téglatartály is elegendő. Ezután minden házban a legjobb ásványvizek minőségével egyenértékű ivóvizet egy mikorszűrő rendszer állitja elő. A kis tárolókban lévő esővizet csak az ivóvóz előállítására használnák.

Ha a pályázati pénzekből nagyobb tárolókra is telik, akkor a faluban minden házba a TELESÖ rendszer kerül elhelyezésre. Ekkor az esővizet fontossági sorrendben: ivásra, főzésre, fürdésre, mosásra, mosogatásra használják. Vécéöblítésre, takarításra, kocsimosásra, kertlocsolásra marad a kútvíz.

Lakossági döntés[1] A háztartási szennyvízkezelés kizárólagosan az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Egy olyan döntésbe, mint a csatornázás, sem az állami, sem a megyei vagy regionális hivatalok,az önkormányzatok szintjén, nem szólhatnak bele. Az illetékes Vízügyi Igazgatóság is csak szakvéleményt adthat, de a döntésbe beleszólása jogilag nincs. A helyi vízmű ebben a döntésben egyáltalán nem illetékes. A csatornaépítő és víztisztító vállalat csupán a Polgármesteri Hivatal, illetve a község egyik lehetséges szállítója, aki az esetleges kiirt ajánlatot megpályázhatja. Más vállalatok is. Ott, ahol a helyi vízmü szakemberei önkormányzati szinten "szakvéleményükkel" a döntést befolyásolják, súlyos - elvileg büntetőjogi - kihágás történik. Nem szabad ugyanis a közületi beszerzéseknél az egyik lehetséges szállító vállalatot a döntési eljárásba bevonni. A 271/91-es európai víztörvény elsö TC-nek az alkalmazása értelmében az önkormányzat nem a csatornázásra kellene, hogy kiirja a beszerzési pályázatot, hanem a község háztartási szennyvizeinek olyan kezelésére, aminek a környezeti behatásai a legkisebbek. A "környezeti behatások" alatt értjük:

- A folyóba bevitt szennyezést, különös figyelemmel a felületi feszültséget csökkentő anyagokra, valamint a foszfor és nitrogén évi- és személyenkénti mennyiségére. 

- A tisztított vízzel és a termelt iszappal a környezetbe személyenként és évente, nitrát- nitrit- és ammonium ion formájában szétszórt szennyezés mennyiségét. 

- Figyelembe kell venni a víz és az iszap kezeléshez felhasznált vegyi anyagokat és az elektromos energiát is. 

- A költségek felmérésénél számításba jön az egy főre eső befektetés a berendezés megépítésére, évi karbantartására és az elöre látható felújítására. Ehhez hozzá kell adni, a berendezés üzemeltetésére kivetett csatornadíjból származó vállalkozói hasznot.

Korszerű kényelem[2]  Elvileg a vízöblítéses vécé is bele tartozik, viszont környezeti behatásai olyan súlyosak, hogy a vécét egy letűnt kor csökevényének kellene tekinteni. Az alomszék egy házban, a vécéhez mérhető kényelmet biztosít, szagártalom nélkül. Ürülékünk környezetkímélő kezelése a fenntartható vízgazdálkodás egyik, igen lényeges, kulcsa.   

Ártalmatlan víz[3] tulajdonképpen nem ivóvíz a mai értelmezés szerint. Viszont kis mennyiségben való véletlen elnyelése (pl. fürdés, zuhanyozás közben, vagy tévedésből) nem okoz egészségkárosodást. Az ilyen víz előállítása igen olcsó. Teljesen értelmetlen lesz, pl. vécéöblítésre, kertlocsolásra, takarításra, kocsimosásra méregdrága vezetékes ivóvízet használni. Mésrészt a tetőről begyűjtött esővízből lehet a legolcsóbb és a legjobb minőségű ivóvizet előállítani. Ezzel természetesen a jelenleg a környezetbe kidobott sok milliárd műanyag ásványvizes palack is fokozatosan a háttérbe szorul.

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x

x