Környezetkímélő vízhasználat a háztarásban

A fenntartható vízgazdálkodás a háztartásba való bevezetésénél két gondolatot tartunk szem előtt: vízmegtakarítást és a szennyezés megelőzését.

A mindennapi vízhasználatot illető döntéseink környezeti behatásai igen különbözőek lehetnek. Például egy úgynevezett „környezetkímélő” mosópor használatából eredő szennyezés csökkenés annyira jelentéktelen, hogy a folyóvíz minőségénél mérésekkel alig mutatható ki. Ezzel szemben a vízöblítéses vécé alomszékre való kicserélése a háztartási vízszennyezési problémák és költségek 90 százalékát megszünteti. Minden esetre, milliók által minden nap ismételt mozdulatok környezeti behatása majdnem mindig igen jelentős.

Ha célunk a környezetkímélés, ez irányú döntéseink elé csak a törvényes keretek húznak határt. Sajnos csak óhajtani tudjuk azt, hogy a törvényhozó testület úgy irányítsa a vízpolitikát, hogy a törvények a szennyezés a forrásnál való megelőzésére ösztönözzék az állampolgárt. A jelenlegi európai víztörvény rendszer pontosan az ellenkező irányba halad.

Takarékoskodni kell-e a vízzel?

Minden hivatalos vízproblémákkal foglalkozó kampány főleg a vízmegtakarításra hívja fel a figyelmet [1] . A víztakarékosságnak csak a jelenlegi központosított vízgazdálkodási keretekben van némi értelme. Amint a cél nem egy vízmonopólium minden áron való fenntartása, hanem a fenntartható vízgazdálkodás, könnyű kimutatni, hogy a nem központosított vízgazdálkodás ezt a problémát egészen másként veti fel.

Hivatalos közegek és a környezetvédő egyesületek kiadványaiban csak a jelentéktelen és hatástalan vízmegtakarítási megoldások vannak jelen. Ezeket még a vízfogyasztás serkentésében érdekelt vízművek is javasolják, mert a fogyasztást – tehát a bevételeket – egyáltalán nem veszélyeztetik.

Illő tudni, hogy a jelenlegi európai törvényes keretekben a vízfogyasztás csökkentése állampolgári kötelezettségekkel ellenkező, hazafiatlan cselekedet: minél kevesebb vizet fogyasztunk, annál kevesebb adót fizetünk a víztisztítás állami költségeire. Közben szennyvizünket a csatornába eresztjük. Ha valaki csak esővizet használ, pl. a TELESŐ rendszerrel, a víztisztításra adót nem fizet, tehát adócsaló.

Másrészt a legelemibb józanész – és a pénztárcánk, valamint a környezet érdeke is – azt írná elő, hogy a természetes víztartalékainkat kíméljük. Hogyan egyeztessük tehát össze környezetkímélő törekvéseinket állampolgári kötelezettségeinkkel?

A hivatalos közegek által tanácsolt víztakarékosságnak csak akkor van valami értelme, ha városi- vagy kútvizet fogyasztunk. Ez esetekben csökkentjük a víztartalékainkra nehezedő nyomást. Ezzel szemben amint csak esővizet használunk és ésszerű módon [2] , a tényállás egészen más. A tetőre eső vizet saját használatunkra időlegesen eltérítjük, majd tisztítás után a talajnak visszaadjuk. Ez az esővíz természetes és ésszerű végállomása. (A szennyvízcsatorna a természetes vízkörforgás egy részét rövidre zárja.) Ha a tető elég nagy, legyünk takarékosak vagy tékozlók a vízzel, ennek sem a környezetre, sem a pénztárcánkra semmi behatása nem lesz. Ha a tető nem elég nagy, csak arra kell ügyelni, hogy a víztároló túl korán ki ne ürüljön.

Jelentéktelen víztakarékosság

· Fogtisztítás és kézszappanozás közben elzárjuk a csapot.

· Gyorsan zuhanyozunk a fürdőkádban való lubickolás helyett.

· Takarékos zuhanyfejet használunk; igaz ezekkel a mosakodás kényelmetlen és tovább tart.

· Téglát teszünk a vécé vízöblítőjének a tartályába, vagy gazdaságos vízöblítőt vásárolunk.

Kissé lényegesebb víztakarékosság

· Megjavíttatjuk a vécé folyó vízöblítőjét és a rongált tömítésű vízcsapokat.

· A mosogató- és mosógépet csak telt szekrénnyel, ill. dobbal indítjuk el.

· A fürdővizünket kövezet- és padlómosásra, kertöntözésre használjuk.

Hatékony víztakarékosság

Ezt sem a hivatalos közegek, sem a vízművek nem tanácsolják: szükségük van a vízadó bevételre és a víz eladásából befolyó forgalomra.

A leghatásosabb és legelegánsabb módszer a teljes esővíz felhasználás pl. a TELESÖ rendszerrel. A lakóházak tetejére hulló esővíz a háztartások ma felmért vízfogyasztásának kb a 80 százalékát teszi ki. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a fogyasztott víz negyede vagy harmada a vécén megy keresztül, megérjük azt, hogy a teljes esővíz felhasználás és a vécé felcserélése egy száraz toalettre [3] milyen mértékben csökkentené a háztartások nyomását a víztartalékainkra. Az évi csapadékmennyiségtől függően, a tető minden négyzetmétere 600 - 1300 liter vizet gyűjt a víztárolóba. Az olvasó ebből könnyen kiszámíthatja a megtakarítható vízmennyiséget. A Délalföldön például, ahol az évi csapadék nem haladja meg a 600 millimétert, egy 10x10 méteres ház tetejéről, egy 15 köbméteres tároló segítségével átlagosan napi 160 liter vízhozamra számíthatunk. Ez nem elhanyagolható mennyiség. A vízöblítéses vécé kiküszöbölésével a vízszükséglet 25 – 30 %-al csökken. Egy megfelelő szűrőrendszer segítségével az esővízből kellemes lágy vizet nyerünk, aminek egy részét még ivásra is meg lehet szűrni.

Csökkenteni a vízszennyezést

A víztisztítási szakemberek szerint, minél jobban szennyezzük a vizet, a víztisztító állomás annál jobban működik – legalább is nagyobb hatásfokkal. Igaz, ezzel a környezetet nem kíméljük jobban. A vízszennyezés csökkentése tehát a szennyvízkezelő vállalatoknak egyáltalán nem érdeke, ellenkezőleg. Jó, ha a háztartások erősen szennyezik a vizet, így a víztisztító állomások a törvény által előírt követelményeknek könnyebben megfelelnek. Igaz, a szakemberek „elfelejtik” megmondani, hogy minél piszkosabb a tisztítóállomásba befolyó víz, a folyóba kiöntött tisztított víz minősége annál rosszabb. Viszont a törvény a tisztítóállomások részére egy bizonyos tisztítási hatásfokot [4] ír elő. Ha a berendezésbe csak kissé piszkos víz folyik be, a tisztítási hatásfok a törvény által megengedett érték alá csökkenhet. Ezért állampolgári kötelességünk a vizet erősen szennyezni – még a környezetünk rovására is.

Addig, amíg a törvényhozó testület a vizet adóztatja és nem a vízbe eresztett piszkot, a szennyezés csökkentése állampolgári kötelezettségeinkbe ütközik. Lelkiismereti kérdés, hogy a környezetvédelmet, vagy a törvénytiszteletet helyezzük-e az előtérbe.

Ha mégis a környezetkímélést választanánk, több lehetőségünk van a szennyezés csökkentésére, bár ezen a téren is van a „tessék-lássék” látszatmegoldás, vagy a valóban hatásos döntés.

A „tessék-lássék” megoldások

Ezeket tanácsolják nyakló nélkül az önkormányzatok és a különböző környezetvédő egyesületek. Lássunk ezekből néhányat:

· A tele mosógépet a lehető legkevesebb mosóporral üzemeltessük.

· Használjunk környezetkímélő („zöld”) mosó- és mosogatószert [5] .

· Csökkentsük a mosó- illetve mosogatószerek használatát vízlágyító berendezés elhelyezésével [6] .

Ruhamosás és környezetvédelem

A természetesen lágy esővíz használatával kevesebb szappanra, mosó-, mosogató- és tisztítószerre van szükségünk. Kemény, városi víz használatához képest ez sok esetben 60 – 80 %-os szennyezés csökkenéshez vezethet.

A testi tisztaság fogalmán elgondolkozva, lehetőség van a vízszennyezés további csökkentésére. A természetben nincsenek csodák: minél tisztább ruhákat hordunk, a mosógéppel annál jobban szennyezzük a folyókat [7] . A jelenlegi helytelen szennyvízkezelési műszaki megoldások mellett a tisztasági rögeszme környezeti súlya igen nagy. A szutykos ruhaviselet és a patyolat rögeszme között kell megtalálni az arany középutat, amely környezetünket, egészségünket is kíméli és jó közérzetet biztosít.

A mosó- és mosogatógép egy nagyon keserves és nehéz munkától kíméli meg a háziasszonyt. Fél évszázaddal ezelőtt a havi nagymosás két napi keserves munkát igényelt. Nem is beszélek a mángorlóról és faszenes vasaló által okozott fejfájásról. A háztartási gépek megjelenése egy valóságos forradalom volt és nagyban hozzájárult a nők egyenjogúságához. Megjavította az utca emberének a viseletét is. Viszont a személyi tisztaság ellensúlyaként megjelenő vízszennyeződés és az elektromos energiaigény az érem másik oldala.

A tisztaság környezeti ára

Pasteur tudományos munkáira alapozott, a piszoktól és a baktériumoktól való rögeszmés félelem egy olyan helytelen és tudománytalan félrecsúszáshoz vezetett, aminek a környezeti súlya igen nagy. Ezt a teljesen irracionális félelmet a gyógyszer- és a vegyipar nagyon ügyes reklámkampányokkal táplálja. Az ebből eredő környezetrombolás természetesen sem a gyógyszer- ill. vegyipar, sem a víztisztító vállalatok gondja, ellenkezőleg: minél nagyobb a különböző szerek fogyasztása és az ezzel járó szennyezés, annál több pénzt lehet keresni a víztisztítással és az ebből eredő hulladékok kezelésével.

Ebből az ördögi körből az egyén csak a tisztaságról alkotott képének a módosításával tud kilépni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a környezet hatásos védelméhez ezentúl szutyokban kell élni. Sok háztartásban a mosógép naponta több órán keresztül működik. Indokolt-e ez? Kánikula időszakokon kívül az egy napig hordott inget feltétlenül ki kell-e mosni? A patyolat tiszta viselet, vajon nem egy reklámok által sugallt felfogás?

Izzadságunk mennyisége és szaga táplálkozási, öltözködési és fűtési szokásainktól függ. A ruhanemű által felvett izzadságban lévő illó anyagok adják a kellemetlen szagot. Illó tulajdonságaiknak köszönhetően ezek az anyagok szellőztetéssel nagyrészt a ruhákból eltávolíthatók. Az este levetett és éjjelre az erkélyre kiakasztott ing reggelre megint tiszta szagú. Ha ezt a inget két napig hordjuk egy helyett, az már a mosásból származó szennyezést a felére csökkenti.

Célszerű ruhát váltani amikor munkából, iskolából hazajöttünk. A levetett ruhákat ki kell szellőztetni.

Vásárlásnál részesítsük előnyben a természetes rostokból, pamutból, lenből, kenderből, gyapjúból készített ruhaneműt. A műanyag rostokból készített ruhákban könnyebben izzadunk. Kerüljük a környezetet jobban szennyező oldószeres, száraz tisztítást is.

A legtöbb mosószerben lévő illatosító anyag változatlanul megy át a víztisztító állomásokon. A halak legszívesebben mellőznék ezeket a szereket. Van olyan illatszer is, amelyik a halak nemi életét zavarja. Sajnos a kereskedelemben egyre kevesebb illatszer nélküli mosópor kapható. Vásárlásnál részesítsük előnyben a természetes illó olajokkal illatosított mosószereket. A legjobb az illatosító szereket nem tartalmazó (vagy igen keveset) mosóporok használata [8] .  

A mosószerekhez adott szövetpuhító, fertőtlenítő és fehérítő anyagok is átmennek a víztisztító berendezéseken. A természetes vízi környezet ezeket is szívesen nélkülözné.

Ezek a fenntartások természetesen csak akkor érvényesek, ha vizünket csatornába, ill. hagyományos egyéni víztisztító berendezésbe öntjük. Ha szappanos, tehát fekáliát nem tartalmazó, vizünket szikkasztóba eresztjük, öntözésre használjuk, vagy a talajba szivárogtatjuk, bármilyen mosó- vagy mosogatószert használunk, annak környezeti behatása teljesen elhanyagolható.

A szikkasztó gödrök üzemen kívül helyezése és a háztartási (szappanos) szennyvíz „korszerű” tisztítása tudományosan indokolatlan, de felmérhetetlen környezeti károkhoz és nagy kiadásokhoz vezet. Csak a fekáliás víz szikkasztóba eresztését kell igen szigorúan megtiltani.  

Ivóvizünk és a vízszennyezés

A jól megválasztott ivóvíz is csökkenti a környezetszennyezést. A palackozott ásványvizek fogyasztása a műanyag palackok millióit dobja a szeméttelepre. Az üvegbetétes megoldás alig jobb, mert a visszaszolgáltatott üvegek szállítása energiát igényel, kimosása és fertőtlenítése pedig a vizet szennyezi.

Amikor városi vizet iszunk, a környezetet kevésbé szennyezzük. Ellemben azt sem szaban figyelmen kívül hagyni, hogy egy köbméter víz elosztása a városi hálózatban, közepesen egy kilówattóra elektromos energiùat igényel. A házi esővízhasznosítás energiamérlege sokkal kedvezőbb. A városi víz fogyasztásának egészségügyi következményei is vannak. Mint ahogy azt a következőkben látni fogjuk, a törvényesen szavatolt ivóvíz hosszútávú fogyasztása sok esetben nem ártalmatlan az egészségre. Különös figyelmet fogunk szentelni a klórozásból eredő lassú és alattomos egészségkárosodásnak.

Akinek csak városi víz áll a rendelkezésére, igén jó minőségű, úgynevezett „éltető” vizet csak egy házi, fordított ozmózis rendszerrel tud előállítani. Sajnos egy ilyen berendezés legalább 400 €-ba kerül. Ezzel szemben olyan vizet ad, amelyik egyenértékű a legjobb palackozott ásványvizekkel. Ha ilyen víz rendszeres vásárlásához viszonyítjuk, a fordított ozmózis berendezésbe befektetett összeg igen hamar megtérül. Ismervén a klórozásból eredő súlyos egészségkárosodást, az ozmózisra elköltött pénz jó helyre befektetett tőke. Hosszútávon a család orvosi- és gyógyszerköltségeit csökkenti. Ennek a készüléknek a környezeti behatása elhanyagolható.

Minimális környezetkárosodást és maximális minőséget az esővíz mikroszűrésével érjük el. Ilyen berendezések már Magyarországon is kaphatók [9] . Én 5.000 forintért vásároltam egyet 2003-ban egy orvosi segédeszközöket árusító boltban. Kb. 20.000 forintért ma is hozzá lehet jutni. Aktívszénnel töltött mikronos likacsú, kerámia szűrőt kell kérni. A kerámia az esővízben lévő baktériumokat kiszűri, amíg az aktív szén a víz ízét javítja, valamint a vízböl kivonja a szerves, mérgezö szennyesést is. A későbbiekben még részletesen visszatérek az esővíz szűrésére.

Az olvasás folytatása