A vízzel gazdálkodni

Az eső- és a szennyvízzel való gazdálkodás a Vizonellato rendszer szerint, messze túlmutat az egyszerű műszaki megoldásokon: ez egy politikai állásfoglalás, ezzel a rendszerrel egy új társadalomra szavazunk, kilépünk a fogyasztói társadalomból. Ez talán a Vizonellato rendszer leglényegesebb előnye: belépünk a felelősségteljes állampolgárok klubjába. A Vizonellato a felelősségteljes gazdálkodás iskolája.

Ez a törvényesített felelőtlenségi rendszerből való kilépés egyik kapuja. Elhagyjuk a „mindent-a-szennyvízcsatornába”, „mindent-a-szemétládába” rendszereknek, az „eldobásra-kész” tárgyak vásárlásának és a vízöblítéses vécék használatának felelőtlen társadalmát.

Nézzünk körül a hivatalosan tanácsolt vízgazdálkodási rendszerek világában. Itt a fogyasztó, hatalmát a technikusok kezébe helyezi. Ennek a következményeit ismerjük:

· A központosított rendszereket helyezik előnyben, bár ezeknek a rendszereknek az ökomérlege kétségbeejtő.

· A javasolt műszaki megoldások mind az egyént, mind a közösséget csillagászati nagyságrendű költségekkel terhelik.

· A vízből árút csinálnak, amit drága pénzért lehet eladni. Ez a pénz a nemzetközi mamutvállalatokat gazdagítja csak. így érthető, hogy ezeknek a vállalatoknak elemi érdeke olyan műszaki megoldásokat eladni, amelyek a vízhez kapcsolódó problémákat elmélyítik és állandósítják az egész világon.

· A problémákat megelőző műszaki megoldásokat a nemzetközi nagyvállalatok nyomására törvényen kívül helyezik, megtiltják. Ezzel védik a vízzel zsaroló gazdálkodás monopóliumát.

A médiák, a hivatalos közegek és egyes környezetvédő egyesületek által helytelenül informált fogyasztó a felelőtlenséget összetéveszti a korszerű kényelemmel. A Vizonellato rendszerrel felszerelt ház által biztosított kényelem szinte alig különbözik a hagyományos kényelemtől. Amint a felújítható energiaforrások használata sem jelenti a gyertyához és a petróleumlámpához való visszatérést, úgy a Vizonellato rendszerben sincs vízhiány, szagos pottyantós árnyékszék és kifogásolható higiénia.

Ezzel szemben a vízművek helyett mi termeljük a vizet (az esővíztárolóból) és annak minőségéért is mi vagyunk a felelősek. A látszat ellenére, amikor kinyitjuk a csapot, a víz nem folyik többé „kimeríthetetlennek” hitt forrásból, mint a városi víz esetében. Mindig tudatunkban van az a tény, hogy vizünk egy véges mennyiségű, bár állandóan felújuló forrásból ered. Itt a „víztakarékosságot” másként értelmezzük:  esős időszakban bővelkedünk, szárazabban takarékoskodunk. A helyesen méretezett víztároló a kettőt jól kiegyenlíti. A legfontosabb a berendezésünk lehetőségeihez mérten gazdálkodni a rendelkezésre álló vízmennyiséggel. Ha a tető nagyméretű, a ma untig emlegetett „víztakarékosságnak” semmi értelme nincsen.

Nyugodtak lehetünk, mert a föld vízKattintson idetartalékaihoz nem nyúlunk. Vízhasználatunk környezeti behatása nullával egyenlő: a víz, ami a tetőre esik, használat és tisztítás után szennyezés [1] nélkül tér vissza a talajba.

Ha a szolgáltatás minőségét fenn akarjuk tartani, a felelősségteljes vízgazdálkodás kötelezettségekkel is jár. Gondoljunk az ereszek, a víztároló és a szűrők rendszeres és megelőző karbantartására. Ezek a munkálatok nem igényelnek sok időt, sem különösebb hozzáértést. A lakosság túlnyomó többsége képes ezeket elvégezni. A Vizonellato elterjedésével egyre több mesterember (pl. vízvezeték szerelő) fogja értékesíteni a rendszerhez szükséges elemeket (szivattyúkat, szűrőket, szűrőbetéteket, stb.). Ezek a mesteremberek szerződéses keretben a tervszerű karbantartást is vállalják [2] . Mint ahogyan ez már Belgiumban egyre jobban terjed, a városi víz elhagyásából eredő megtakarításból a Vizonellato karbantartását fizetni lehet, ami az esővízből előállított víz minőségét minden igényt kielégítően szavatolja.

A rendszer ellenőrzéséhez néhány egyszerű műszer házilag is használható. Ilyen pl. a depressziómérő [3] , aminek a segítségével a tárolóban lévő víz mennyisége folyamatosan mérhető – még a konyhában is.

A szűrt ivóvíz minősége különös figyelmet érdemel. Amikor az aktív szén betét telített, a szűrt vízben azonnal  egy elég erős betonszag és íz jelenik meg. Ekkor a betétet ki kell cserélni. Amikor a kerámiaszűrő likacsait a kiszűrt baktériumok eltömítik, az ivóvízcsapból csak egy vékonyka sugárban, vagy cseppekben folyik a víz. Ilyenkor a kerámia betétet ki kell csavarni és az erre rendszeresített körömkefével, folyó víz alatt megtisztítani.  Ha visszatételnél a kerámiaszűrő megreped, vagy helytelenül van visszacsavarva, az ivóvízcsapból a víz szokatlanul erős sugárban folyik és beton- szagú és ízű. A szűrőbetétet helyesen kell visszaszerelni, vagy repedés esetén kicserélni.

Ha ivóvizünket fordított ozmózissal állítjuk elő, a minőség ellenőrzése egy zseb vezetőképesség mérővel történik. A mérés segítségével a berendezés szűrőelemét a megfelelő időpontban – tehát nem túl korán, sem túl későn – ki lehet cserélni.

Egyesek számára az alomszék ürítése egy átléphetetlen akadályt jelent. Kivinni az ezüstacél tartályt a kertbe, tartalmát a komposztra önteni, betakarni, a tartályt a kerti csapnál kiöblíteni és az alomszékbe visszatenni egy-két percnyi munkát igényel [4] . Kevesebbet, mint a mosogatás, mosás, vasalás, takarítás, vagy a fűnyírás. A komposzt kezelése évente néhány órát vesz igénybe. Azoknak, akik a kerti és konyhai hulladékot már komposztálják, az alomszék nem jelent többletmunkát.

Akik nem készítenek komposztot és nincs idejük a kerti munkával foglalkozni, az alomszék tartályát a kertben erre kijelölt helyre kiöntik, nyírt fűvel, falevelekkel, fűrészporral vagy szalmával letakarják. A többit a természet elintézi… nitrát szennyezés nélkül.      

Ha szürke- ill. szappanos vizünket a KEGYEDI rendszerrel tisztítjuk ivóvíz minőségig, tudnunk kell, hogy egy ilyen berendezés szintén karbantartást igényel. Az algaszedés, a vízi növények évi levágása, az estleges dísz szökőkút szivattyújának a tisztítása évente több óra munkát jelent. Viszont ez a munka nem több, mint az azonos nagyságú virágoskert ellátása. Ha az első lépcsőben (anaerob reaktor) tisztított vizet szikkasztóba eresztjük, a karbantartás nulla.

A vizönellátó rendszerrel járó kockázatok

A fogyasztópolgárra erőszakolt információhalmaz elemzésekor legalább egy alapvető tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni:

A vízszolgáltató vállalatok mérnökei és technikusai által szolgáltatott adatokat kereskedelmi jellegű információnak kell tekinteni. Ennek az információnak a célja a vállalat által szállított árú (a víz) eladásának a serkentése [5] .  

Az esővízhasznosítás „veszélyes” jellege

A központosított rendszerek védői a Vizonellato rendszer állítólagos „veszélyességéről” beszélnek. A következő ellenérvekkel találkoztam elég gyakran:

- A vízminőség rendszeres ellenőrzésének a hiánya veszélyes lehet a fogyasztóra.

- A rendszer karbantartása mindenki számára hozzá nem férhető szakértelmet igényel.

- Az esővíz mindig szennyezett és tartalmazhat veszélyes növényvédő vegyszermaradékokat és nehézfémeket (Zn, Pb). Túl kevés ásványi sót tartalmaz és korróziós (rozsdásodási) jelenségeket idézhet elő a csövekben és a háztartási gépekben.

- Túl sokba kerül, s így a szegényebbek nem tudják megfizetni.

- Az esővíz felhasználás elterjedése a városi víz árát növelné.

- A házi esővíz felhasználás ökomérlege kedvezőtlenebb, mint a központosított vízelosztásé.

- Az alomszékből származó emberi trágya kerti kezelése az egészégre veszélyes.

 
    Ezek a kijelentések egy komoly tudományos elemzésnek nem állhatnak ellen. A további fejezetekben mindezekre az ellenérvekre kimerítő választ talál az olvasó. Ezen a ponton csak néhány előzetes adatot és gondolatot szeretnék közölni.

Kik használják a TELESŐ rendszert?

A 2003-as felmérések alapján TELESŐ rendszert használó személyek száma Belgiumban a 700.000-et is meghaladja.  Ez talán kevés ahhoz, hogy szociális jelenségről beszéljünk. Ezzel szemben ez túl sok ahhoz, hogy a rendszer „veszélyeiről” hitelt érdemlően lehessen beszélni. Ez ideig egyetlen olyan egészségkárosodási esetet nem jeleztek, ahol a felhasznált esővíz minőségét lehetett volna okolni [6] . Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs kockázat. A nulla kockázat nem létezik. Ha ma reggel kimegyek az utcára, annak a valószínűsége, hogy egy jármű halálra gázol, bár kicsi, de nem nulla. Ezzel szemben a városi víz használatával is számolnunk kell egy nem kisebb kockázattal. Erre még visszatérünk a klór és a víz c. fejezetben. Mi a valószínűsége annak, hogy egy eszelős  merénylő mérget csempésszen a víztorony tartályába?

Az esővíz felhasználás ökomérlege

Az állítólagos kedvezőtlen ökomérleg, amiről szakértőkkel való beszélgetéseim közben gyakran hallottam, egy régi svájci tanulmányra alapul. Ebben a tanulmányban gleccserekből  begyűjtött, gravitációval, szivattyú nélkül központilag szétosztott vízrendszert hasonlítottak össze egyéni szivattyús esővíz értékesítő berendezésekkel. A kettő nem hasonlítható össze.

A legtöbb esetben, a szétosztásra szánt vizet kútból, földalatti alagútszerű begyűjtő rendszerből, vagy folyóból szivattyúzzák. Szétosztás előtt a vizet kezelni kell. Ez a kezelés a víz minőségétől függően egyszerű és olcsó, vagy bonyolult és költséges. Ami pedig az energiamérleget illeti, minden köbméter szétosztott vízre általánosan megengedett érték egy kilowattóra elektromos energiafogyasztás. Egy köbméter víz kiemelése a házi esővíztárolóból ennek az energiának csak egy töredéke. Természetesen az ökomérleg elkészítésénél sok más szempontot is figyelembe kell venni. Ilyen, teljesen kimerítő összehasonlító tanulmány eddig még tudtommal nem készült.

Egyetemi karrierem folyamán több ízben pályáztam egy ilyen tanulmány anyagi fedezetére, mindig sikertelenül. Sem a Belga állam, sem az Európai Közösség nem akart egyetlen frankot, vagy eurót ilyen tanulmányra elkölteni.

Az eső- és a városi víz összehasonlítása

A vízminőséggel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a vízszolgáltató vállalatok szakemberei, amikor esővízről nyilvánosan beszélnek, a vízművek berendezéseiből kijövő kezelt vizet hasonlítják a tetőre eső csapadék minőségével. Ha eszmefuttatásukat követjük, akkor a fordított ozmózis berendezéssel, vagy mikro szűrővel kezelt esővizet kellene a vízművek által forrásként kezelt folyó vizének a minőségével összevetni. Csak egynemű dolgokat lehet összehasonlítani. Elemi iskolában a tanító rendre utasítja a kisdiákot, aki almát és körtét akar összeadni. A fent idézett szakemberek művelete sem ésszerűbb. Helyes tudományos alapon van ezzel szemben, a fogyasztó csapjából kifolyó városi- és a mikro szűrővel kezelt esővíz minőségének az összehasonlítása. Ezen a szinten az összehasonlítás minden esetben a szűrt esővíz előnyére dől. A valóságban nagyon kevés vízszolgáltató vállalat alkalmaz olyan előrehaladott technológiát, mint ami a kereskedelemben vásárolható esővízszűrő berendezésekben van.

Növényvédőszerek az esővízben

Az esővízben lévő növényvédőszer maradékok jelenléte a médiákban állandó jelleggel visszatér. Különös módon, ezeket a tanulmányokat mindig a vízszolgáltató vállalatok készítik, vagy rendelik. Ezeknek a rémhíreknek az elolvasása után a tájékozatlan fogyasztó még vécéöblítésre sem merné a tárolójában lévő esővizet felhasználni. A teljes igazsághoz néhány adat hiányzik, amit a médiák nem közölnek, mert azt velük sem közlik.

- Egy helyesen méretezett esővíztárolóban több, mint húsz zápor vizét tároljuk. Ebből legrosszabb esetben is csak legfeljebb egy zápor tartalmaz a kelleténél több szennyező anyagot. A hígítással a szennyezési koncentráció a megengedett szint alá kerül.

- A néhány tized mikrogrammot [7] (µg) literenként tartalmazó víz csak közvetlen és rendszeres ivás esetén okozhat elméletileg egészségkárosodást. Az esővízszűrő berendezésekben mindig jelenlévő aktívszén ezeket a mérgező anyagokat leköti. Az ihatóvá szűrt esővíz a legmagasabb minőségi követelményeknek is megfelel. Azok, akik esetleg a fürdővizükben sem akarnak ilyen szennyezést, a fürdőszoba nyomócsövére egy aktívszén szűrőt építtethetnek be [8] .

- Nem szabad szem elöl téveszteni azt a tényt, hogy minden földi édesvíz elsődleges forrása a csapadék. Amit a vízművek szivattyúznak, azé is. Az esővízben lévő szennyezés oda is belekerül, igaz a talaj szűrése után. Ezzel szemben a talaj szűrőképességének is van határa. A természetes víztartalékainkban a növényvédőszer koncentráció állandó jelleggel évtizedek óta nő. A gyakorlatban, elenyészően kevés azoknak a vízszolgáltató vállalatoknak a száma, amelyek a vizet aktívszénnel kezelik [9] .  Ezzel szemben a házi esővíztárolóban lévő víz soha nem mosta ki a termőföldekre kiszórt növényvédőszereket, istálló- és műtrágyát, valamint a házi pöcegödrökből kiszippantott iszapot [10] . Soha nem szivattyúzták ipari- és városi eredetű szennyvizekkel terhelt folyókból, mint a városi vizet.

A betontárolóban lévő esővíz savas, rozsdásító és ásványtalan jellegéről való érvelést egy alaposabb tudományos vizsgálat azonnal semmivé teszi.  Erre még visszatérünk „az esővíz minősége” c. fejezetben.

A víz ásványisó tartalma

Egy nyilvános előadásom alkalmával egy magas rangú hivatalnok azzal vádolt, hogy ásványi sókat nem tartalmazó víz fogyasztásának a tanácsolásával a közegészséget veszélyeztetem. Saját logikáját követve, azt tanácsoltam neki, hogy ebben az esetben be kell tiltani a „Spa Reine” ásványvíz [11] kereskedelmi értékesítését. Ez az ásványvíz 50%-al kevesebb sót tartalmaz, mint a betontárolóban lévő esővíz. Nem is beszélek a franciaországi „Mont Roucous” vulkánikus kőzetekből folyó ásványvízről, amelyik hatszor kevesebb oldott ásványi sót tartalmaz, mint a fent említett esővíz. Az élelmezéstudománnyal foglalkozó orvosok szerint ez talán a legjobb, legegészségesebb ivóvíz a világon. A fordított ozmózissal szűrt esővíz és a „Mont Roucous” (ejtsd: mo~ ruku) ásványi összetétele annyira hasonló, hogy a leggyakorlottabb profi vízkóstolók is csak nehezen tudják a kettőt megkülönböztetni.

Nehézfémek az esővízben

Gyakran beszélnek az esővízben lévő nehézfémekről. Több, főleg skandináv eredetű tanulmány, magas cink- és ólomtartalomról beszél. Egyik ilyen tanulmány szerzőitől megkérdeztem, honnan vették az elemzésre szánt mintákat, ez ugyanis nem szerepel a szövegükben, ahol csak röviden tetőről lefolyó esővízről volt szó. Kiderült, hogy a tetőkről lefolyó víz az erkélyeket, kerti utakat és néhol a járdákat is lemosta begyűjtés előtt. Járdákon, a kövezet réseiben növő gyomot cinktartalmú vegyszerrel irtják, míg sok tetőn a napkollektorokat ólomlemezekkel helyezték el. Ebben az esetben nagyon messzire vagyunk a TELESő rendszer által előírt feltételektől.

Egyik nyilvános előadásán Belgium egyik legnagyobb vízművének az igazgatója kijelentette, hogy sohasem mértek olyan magas cink tartalmat a berendezéseikből kijövő vízben, mint amit én mértem laboratóriumomban a monsi városi vízben. Ez utóbbiban 25-ször annyi cinket találtam, mint egy tucat monsi esővíztároló vizében. Ezzel a kijelentésével bizonyos mértékig tudományos becsületességemet ill. szakmai tudásomat kérdőjelezte meg. Egy kutató eredményeit kétségbe lehet vonni. Ezzel szemben nehéz csalással, vagy nem hozzáértéssel vádolni azt a kutató csoportot, akik éveken keresztül elemezték, nem a vízszállító vállalatok berendezéseiből, hanem a fogyasztó csapjából kifolyó városi vizet. Ez a kutató csoport a brüsszeli CSTC (Centre Scientifique et Technique de la Construction), hivatalos, állami szabványokat meghatározó laboratórium. Bizonyos esetekben ez a csoport több, mint tízszer annyi cinket mért mint én a monsi városi vízben [12] .   

Az alomszék jogi útvesztője Belgiumban

Amikor a laboratóriumunkban kidolgozott alomszéket több mint 15 éve útjára bocsátottam, nem gondoltam, hogy hivatalos közegeknél mekkora ellenállásba fog ütközni. A Vízügyi Kormánybizottságban létezését azonnal – naiv módon – bejelentettem. Először nem vették komolyan. Az egyik magasrangú tisztviselő meg is jegyezte, hogy az alomszéket – amit ott a helyszínen „macskavécének” keresztelt [13] , csak az erdőszélen, fabódéban a kecskékkel élő különc, mezítlábas „zöldek” fogják majd használni. Amikor elkezdett terjedni használata, egy közvéleménykutatást végeztek az alomszéket használó családok körében és kiderült, hogy a használók túlnyomó többsége :

- egyetemet vagy főiskolát végzett diplomás ember (orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok, mérnökök, tanárok, informatikai szakemberek, művészek, stb.);

- sokgyermekes családok.

Az is kiderült, hogy munkás, paraszt és hivatalnok nem volt a használók között. Ezzel szemben az alomszék bekerült több fényűző villába. Még egy, a belga királyhoz bejáratos arisztokrata is kidobta vidéki villájából a vízöblítéses vécét és két alomszékkel helyettesítette.

Amikor az alomszék kezdett igazán terjedni, az egyik hivatalnok kibányászott a fiókja aljából egy régi törvényt, ami szerint nem mezőgazdasági övezetben tilos állatokat tartani és a kertben trágyát tárolni. Az alomszék emberi trágyát termel, amit a kertben kezelnek. A törvényre hivatkozva be akarta tiltani az alomszék használatát. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy az alomszék a közegészségre veszélyes. Erre én azt kértem – mint a Vízügyi Kormánybizottság tagja - hogy az alomszék veszélyét, mielőtt használatát betiltanák, egy járványtani kutatással bizonyítsák be.

A környezetvédelmi miniszter a Löveni Egyetem [14] orvosi karától tehát megrendelt egy ilyen tanulmányt. A Dr. D’Hoore részére, akit a tanulmány vezetésével megbíztak, átadtam 60 család nevét és címét, akik alomszéket használnak. Kikerestek 60 másik, hasonló szociális helyzetű, hagyományos vécét használó családot. A két csoportban, az emésztőrendszerrel kapcsolatos betegségek gyakoriságát kellett felmérni, és összehasonlítani. A kezdetén megkérdeztem Dr D’Hoore-t hogyan fogja az eredményeket kiértékelni. Azt a választ kaptam, hogy ha kiderül, hogy az alomszéket használó családok gyakrabban kapják el a fenti betegségeket, az alomszék veszélye bizonyított tény.

A tanulmány majdnem két évig tartott és a végén kiderült, hogy a hagyományos vécét használó családoknál többször volt hasmenés és más emésztési zavar, mint az alomszéket használóknál. A Dr. D'Hoore által megjelölt módszer szerint a következtetés az lett volna, hogy a hagyományos vécé használata bizonyos kockázattal jár az alomszék használatához képest. Ezt meg is lehet indokolni. Ugyanis a Belgiumban használt vécék nem „tányérosak”, mint a magyarországiak. Az ürülék azonnal a vízbe pottyan és felfröcsköli a végbél kijáratát. A kapu tehát nyitott a fertőzésre. Az alomszék használatánál ilyen nem történhet meg [15] . A tanulmány megállapította, hogy az „alomszék használata nem jár mérhető egészségi megkárosodás veszélyével”. Ezután a komány javasolta a táborozó helyek (idegen szóval : kempingek) aloszékekkel való felszerelését.

Az olvasás folytatása