Az éltető víz

FONTOS KÖZLEMÉNY: az eautarcie.com honlap egy új címre www.eautarcie.org "vándorol". A jelen fejezetet már felújított és átdolgozott változatban, az új honlapon is elolvashatja.

A klór és a víz c. fejezetben a vegyi fertőtlenítés egészségi következményeit fogjuk tárgyalni. Az ivóvíz minőségét meghatározó szabványok egy helytelen alapgondolatból erednek, ami szerint lehetőleg minden baktériumot el kell távolítani a vízből. A biológiai tisztaságot az un. fekáliás baktériumok teljes elpusztítása biztosítja. Ezt az eredményt tartósan csak vegyi fertőtlenítéssel lehet elérni.

Klinikai megfigyelések alapján tudjuk, hogy az emberi szervezet képes egy bizonyos mennyiségű, még kórokozónak minősített baktériumot is, minden egészségkárosodás nélkül felvenni. Immunrendszerünk pontosan erre a kölcsönhatásra van genetikailag berendezve. Az ivóvíz minőségét meghatározó szabványok kidolgozása előtt viszont nem végeztek járványtani méréseket aminek a segítségével meg lehetett volna határozni az emberi szervezet közepes tűrőképességét. A szabványokat egyszerűen a vegyi fertőtlenítés adta lehetőségekhez igazították.

Felületes személő számára ez a közelítés ésszerűnek és óvatosnak tűnik. Jobb, ha ivóvizünkben egyáltalán nincs kórokozónak minősített baktérium. Sajnos ennek a teljesen elméleti megközelítésnek az lett az eredménye, hogy világszerte az ivóvízellátást csak igen drága, központosított berendezésekkel igyekeznek a szakemberek megvalósítani. Ez a szemlélet számos egyszerű és gyakorlati megoldást félesöpört, aminek az eredménye a világszerte tapasztalható ivóvízhiány.

Amikor az ivóvíz minőségi szabványait a valós élet tapasztalataival összevetjük, kiderül azok tudományosan következetlen jellege. A laboratóriumi gyakorlatban alkalmazott baktériumszámlálási módszerek túlzott érzékenysége miatt vegyi fertőtlenítés nélkül egy természetes ivóvíz minta csak nagyon ritkán felel meg a szabványoknak. Ebből kifolyólag egy nagyon tiszta természetes forrásból eredő vízmintát nagy valószínűséggel minősíthetnek „nem ivóvíznek”. Ennek oka a vízmintában megfigyelt néhány, kórokozónak minősített baktérium. Ezek sok esetben csak egyszerűen a mintavételnél kerülnek az elemzett vízbe.

Franciaországban, ahol a közegészségüggyel foglalkozó hivatalnokok nagyon figyelmesek ezekre a kórokozóknak minősített baktériumok jelenlétére, sok kisméretű tej- és sajttermelő ment csődbe emiatt. A családi tanyán lévő kút vizében elemzéskor kimutatták, hogy 100 milliliterenként 2, 3, 5 vagy 10 streptococus vagy staphylococus van. A kút vizét „nem ivóvíznek” minősítették. A tej- és sajttermelés folytatását csak akkor engedélyezték, ha a tanyára a városi vizet bevezetik. Sok kistermelőnek nem volt elegendő anyagi fedezete a több km hosszú cső letételére és az érdekelt család koldusbotra, földjük pedig dobra került. Ezek a „nem ivóvizet” adó kutak nemzedékek óta itattak embert, állatot, minden kimutatható egészségkárosodás nélkül.

A hivatalos szabványok tudományosan következetlen jellegét nagyon egyszerű kimutatni. Elég a törvény által ihatónak minősített városi vízmintát egy tiszta, nyitott üvegkorsóba önteni és kb. 12 órára félretenni. Ezalatt a fény hatására a vízben lévő klór, klorid ionokra redukálódik. Ezután a vizet egy tiszta, de nem fertőtlenített, pohárba kell önteni. Ebből a pohárból ivás helyett a vízmintát egy fertőtlenített palackban egy hivatalos laboratóriumba kell küldeni elemzésre. Ezt a kísérletet több ízben meg kell ismételni. Az elemzések szerint az így előkészített minták egy része „nem ivóvíznek” fog minősülni.

Mindennapi életünkben nagyon ritkán iszunk olyan vizet, amit egy hivatalos laboratórium „ivóvíznek” minősítene. Ha poharunkban 100 milliliterenként néhány streptococust vagy staphylococust tartalmazó víz van, bár hivatalosan „nem ivóvíz”, fogyasztása (legalább is legjobb tudásunk szerint) egészségkárosodáshoz semmilyen körülmények között nem vezethet. A hivatalos szabványok tiszteletben tartása legjobb esetben csak a városi vízkezelő állomásokból kifolyó vízre lehet érvényes. Ha nincs vegyi fertőtlenítés, a több km csövön átfolyó víz minősége csökkenhet. Sajnos, teljesen tudománytalanul, a mikrobiológiai minőségi szabványokat egyesek a poharunkban lévő vízre is kiterjesztik. Franciaországban ezt a törvény megengedi, Belgiumban nem. Ez utóbbi országban a vízszolgáltató vállalat a víz minőségét csak a vízóráig köteles szavatolni. Ami utána történik, az a magánélet körébe tartozik, amit viszont az alkotmány véd. Franciaországban a hivatalnokok törvényileg ellenőrizhetik minden állampolgár kezében lévő pohár tartalmát. Ezért ebben az országban a TELESŐ rendszer alkalmazása tilos.

Hasonló tilalom van Ausztriában is, ahol amint kiderül valakiről, hogy házában esővizet használ, leszerelik vízóráját és vízszolgáltatás nélkül marad.

Mi az éltető víz?

A klór és a víz c. fejezetben majd kimutatjuk, hogy a hivatalos ivóvíz szabványok nem védik kellőképpen az egészséget. „Ivóvíznek” minősített víz fogyasztása hosszútávon egészségkárosodáshoz vezethet.

Pontosan ezért, német, francia és belga, bio-elektronikában jártas tudósok, hosszú tudományos egyeztetések után javasolták az un. „éltető víz” [1] fogalmának a bevezetését. Az ivóvízzel ellentétben, az éltető víz fogyasztása, legalább is jelenlegi tudásunk alapján, még hosszútávon sem vezethet egészségkárosodáshoz.

Az éltető víz minőségi szabványai nem tekinthetők merev előírásoknak. Ezek csupán javasolt irányértékek.

Mikrobiológiai szempontból az ilyen vízben 100 milliliterenként lehet egy tucat fekáliás- és kb. száz ártalmatlan baktérium. Ez a mennyiség az egészségre nem ártalmas.

Ezzel szemben a vegyi és elektrokémiai előírások sokkal szigorúbbak, mint az ivóvíz esetében. Az ivó- és éltető víz minősége között helyezkedik el az un. „elfogadható” víz. Egyes városok vize ebbe az osztályba sorolható.

Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb ember egyszerűen nem tudja hogyan kell a vizet fogyasztani. Itt nemcsak a minőségre, hanem a mennyiségre is ügyelni kell.

Az éltető-, elfogadható és ivóvíz minőségének az irányértékei

	Éltető víz	Elfogadható víz	Ivóvíz
pH	5,0 – 7,5	6,5 – 8,5	6,5 – 9,2
rH2(1)	18 - 29	28 – 30	Nem mérik
k(2)	10 – 200 µS/cm	200 - 850	< 2.300
W(3)	3- 30 µWatt	30 - 100	Nem mérik

Megjegyzés: "ivóvíz" alatt a törvényileg annak minősített vézet értjük. Sajnos az ilyen víz rendszeres fogyasztása hosszútávon nem zárja ki az esetleges egészségkárosodást, pontosan a klór jelenléte miatt.

(1) rH₂  a pH-hoz hasonlítható nagyság, ami a vizes oldatok oxido-redukciós

tulajdonságait jellemzi.

(2) k (ejtsd „kappa”) az elektromos vezetőképesség. k közel arányos az ásványi só

tartalommal.

(3) A Vincent féle energia tényező, ami az élő szervezetben lejátszódó oxido-

redukciós folyamatok sebességét jellemzi. A tudományos leírás a következő

dolgozatban van: Országh J., Quelques aspects physico-chimiques des

coordonnées bio-électroniques. Sciences du Vivant, (Ed. Arys, Paris), 4.kötet,

45-62 old. (1992)

Éltető vizet vegyi fertőtlenítés útján nem lehet előállítani, mert az ilyen fertőtlenítés a víz elektronaktivitását erősen csökkenti (az rH₂ értéket növeli). Az éltető víz kevés ásványi sót tartalmaz, gyengén savas vagy semleges kémhatású és gyengén redukáló [2] tulajdonságokkal bír. A többi vegyi tulajdonsága megegyezik az ivóvíz minőségével.

Fontos megjegyzés:

Amint azt már említettem, a szigorúan vett ivóvíz alig teszi ki a teljes vízfogyasztás 3 százalékát . Ha ivóvizünket házilag állítjuk elő eső-, kút- vagy forrásvízből, a vegyi vagy ultraibolya sugarakkal történő fertőtlenítést semmi nem indokolja. Az ilyen mesterséges fertőtlenítés a víz biológiai tulajdonságait igen rossz irányba befolyásolja. A vízben lévő baktériumok eltávolítása szűréssel igen egyszerű. Ezzel szemben nagyon nehéz a víz vegyi és elektrokémiai tulajdonságait megjavítani. Betontárolóban helyesen tárolt esővíz vegyileg megfelel az éltető víz minőségi előírásainak. 

Az olvasás folytatása .

Vissza a tartalomjegyzékre.