A SZÜRKEVÍZ TISZTÍTÁSA

A "KEGYEDI" RENDSZER SZERINT

A legnagyobb probléma : meggyőzni a hivatalnokokat

Amint a családban lemondunk a vízöblítéses vécé használatáról, a háztartásban keletkezett  szappanos- ill. szürke vizet igen egyszerűen és olcsón lehet a kertben kezelni. Ebben az esetben a környezeti ártalmak is gyakorlatilag eltűnnek.

Egy szürkevíztisztító berendezést még egy nagyon kicsi városi kertben is el lehet helyezni. E mellett egy alomszék termelésének a komposztálásához, vagy a fekáliás víz egyedi kezeléséhez néhány négyzetméter kertfelület elegendő. Ezért mondjuk azt, hogy családiházas, külvárosi lakónegyedekben, valamint falvakban, következetes és valóban
tudományos alapokon nyugvó környezetkímélő politika mellett, a háztartási szennyvizek csatornába öntését meg kellene tiltani.

Szürkevíz egyedi tisztításánál a költségek mértékét, a szennyvízkezelésre jelenleg előírt szabályok alkalmazásának a foka határozza meg. Minél gondosabban alkalmazzuk az érvényben lévő törvényeket, annál többe kerül a szennyvízkezelés, és annál jobban romboljuk a környezetet. Ennek a frodítottja is igaz. A jelen honlapon ismertetett megoldások a legolcsóbbak és a jelenleg ismert leghatásosabb környezetvédelmet nyújtják.

Azok a hivatalnokok, akik nem ismerik a szürkevíz egyedi kezelése által adott lehetőségeket, a háztartásban termelt szennyvizet úgy szemlélik, mintha az fekáliás lenne. Az első KEGYEDI rendszerek elhelyezésénél ez Franciaországban és Belgiumban (ott ezt a rendszert TRAISELECT néven ismerik, ami a "traitement sélectif", magyarul "egyedi kezelés" kifejezés összevonása) számos félreértésre adott alkalmat. A hivatalnokoknak minden esetben meg kellett magyarázni az új rendszer működési elvét és jellegzetességeit. Ezen a ponton az illetékes hivatalnok szellemi rugalmassága határozta meg azt, hogy milyen költségekre kényszerítik az érintett családot. Csatornázott körzetekben a KEGYEDIredszer használatát Nyugat Európában, de Magyarországon is, a törvény tiltja. A nem csatornázott körzetekben a legjobb esetben a hivatalnokok megtűrik elhelyezését.

Ha szerencsénk van, olyan hivatalnokkal is találkozhatunk, aki nyitott az újdonságokra és meghallgatja érvelésünket. Első közelítésre, javasoljuk az illetékes hivatalnoknak a VÍZÔNELLÁTÓ honlap erre vonatkozó részeinek az elolvasását. Szó- és írásbeli érvelésünket a következő gondolatok köré csoportosítjuk:

Fekáliát nem tartalmazó szürkevizet, kezelés nélkül minden környezeti ártalomtól mentesen a földbe lehet szivárogtatni. A szappanok és felületi feszültséget csökkentő (tenzióaktív)  anyagok nagyméretű molekulái a talaj részecskéire jól tapadnak (adszorbeálódnak), ahol a mindig jelen lévő baktériumok ezeket a szennyező anyagokat széndioxidra és vízre bontják le. Az adalékanyagokban lévő foszfor és kén a talajban mindig jelen lévő kalcium ionokkal foszfát- ill. gipsz formájában kicsapódik. Az altalajba csak tiszta víz kerül. Talajba szivárogtatás esetén a legnagyobb környezeti kárt a fekáliás vízben lévő nitrogén okozza, főleg hatásos tisztítás után. Szürkevízben (szappanos vízben) igen kevés nitrogén van.

Ezeket figyelembe véve ott, ahol csak szürkevizet kell kezelni, egy nagyon egyszerű szikkasztó gödör elegendő. Ennek az igen olcsó megoldásnak csak az esetleges dugulási veszély szab határt. Ezt elkerülendő, a vizet előzetesen egy megfelelő nem lélegző (anaerob)  emésztőbe kell vezetni. Ez utóbbit 15-20 napos átfutási időre méretezzük, ami azt jelenti, hogy a háztartásban naponta átlagban termelt szennyvíz térfogatát 15-el vagy 20-al megszorozzuk. Az így kapott mennyiség az emésztő térfogatát adja.

Jogosan tehetjük fel a kérdést : miért nem engedélyezik a hivatalnokok a szikkasztó használatát?

Egy mondatban lehet erre válasz adni. Azért, mert nem értik azt az egyszerű tudományos tényt, hogy a szikkasztó használata csak akkor okoz környezeti ártalmat, ha oda fekáliás vizet öntünk.

A vécéből kifolyó vízben van a háztartási szennyvíz nitrogén tartalmának a 98 százaléka. A fekáliában lévő szerves nitrogént és foszfort a hagyományos víztisztítás nitrát- és foszfát ionokká oxidálja. Nem lélegző kezelés esetén a nitrogén ammónium ion formájában jelenik meg. A jól tisztított fekáliás víz talajba szivárogtatása esetén a földalatti vízrendszer nitrátos szennyezése elkerülhetetlenné válik. Ezért, és a baktérium szennyezés miatt tiltja a törvény a háztartási szennyvizek szikkasztóba eresztését.

Ezzel szemben, amint nem kerül a szikkasztóba fekáliás-, csak szürkevíz, ezek a környezeti ártalmak eltűnnek.

A szürkevíz kezelésének a legolcsóbb megoldásáról már az előzőekben röviden beszéltem. 

A szürkevízemésztő működése

A helyzet egészen más akkor, amikor a termelt szennyvízben nincs fekália. A szürkevízemésztőben, nem lélegző körülmények között a mosogató- és a városi vízben lévő kevés nitrogént a jelenlévő baktériumok egyrészt elemi nitrogénné (N2) redukálják, másrészt a tömegükbe építik be. A kezelt vízben nagyon kevés nitrogén marad. A valóságban kevesebb, mint ami a felhasznált városi vízben volt. 

A szürkevízemésztőbe főleg langyos- és melegvíz kerül. Egy hagyományos emésztőhöz viszonyíva, a hőmérséklet 2-3 fokkal magasabb. Ennek következtében az erjedés, ill. a szennyező szappanmaradékok lebontása is sokkal nagyobb sebességgel megy végbe, mint egy hagyományos, fekáliát is tartalmazó emésztőben. A Mons-i Egyetemen végzett laboratóriumi mérések alapján, három heti (21 napos) átfutási idő után az emésztőbe engedett (KOI-ben kifejezett szennyezési teher 60-80 százaléka leépül.

Hála a mosogatóvízben lévő zsiradékoknak, működése közben a víz felszínén egy vastag baktériumtenyészet jön létre kéreg alakjában. Ez a kéreg a vizet az levegőtől jól elzárja, aminek az a következménye, hogy a közeg vegyileg erősen redukáló jelleget vesz fel. A víz rH2 értéke  14 és 18 közé kerül. Az ilyen erősen redukáló közeg az oda esetleg bevezetett oxidáló fertőtlenítő szereket (mint a klóros víz, „hypo”) gyorsan semlegesíti (redukálja), mielőtt az a hasznos baktériumállományt elpusztítaná. A hagyományos, lélegző (aerob) víztisztító berendezések ezzel szemben az ilyen fertőtlenítő szerekre igen érzékenyek. Fél liter klóros víz (eau de Javel, vagy hypo), egy 2.000 literes lélegző  víztisztító berendezés  működését napokra leállíthatja. Ilyen tekintetben az anaerob szürkevíz emésztő igen megbízhatóan működik, minden karbantartás nélkül.

A felső tisztító baktériumkéreg kialakulását a mosogatóvízben lévő zsiradékok elősegítik. Ezért nem szabad a szürkevízemésztő elé egy zsír- és olaj fölöző egységet elhelyezni, még akkor sem, ha ezt a törvény – nem ismervén a KEGYEDI rendszert – előírja. A zsír- és olaj fölöző ezenkívül a vizet lehűti, ami a szürkevízemésztő hatásosságát is csökkenti.

Amint azt már az előzőekben említettük, a szürkevízemésztőben jelen lévő kevés nitrogént a szappanokat lebontó baktériumok felhasználják. A működési ciklusuk után elpusztult baktériumok a tartály fenekén iszap formájában lerakódnak. A keletkezett iszapot metántermelő un. mezofil, szintén anaerob baktériumok bontják folyamatosan le metán- és széndioxid képződése közben. Az emésztőben így az iszap mennyisége nem változik: ami keletkezik, az el is bomlik. Ilyen berendezések tehát semmiféle szippantást, vagy karbantartást nem igényelnek. A szürkevízemésztőt, elhelyezése után el lehet felejteni. A hagyományos, és méregdrága elektromechanikai tisztító berendezésekkel ellentétben, „gondatlan” használatukból semmilyen környezeti ártalom nem keletkezik.

A szürkevízemésztőben kezelt víz minősége

A kétkamrás emésztő második kamrájában a kezelt víz ülepedéssel tisztul. A túlfolyót a tartályon belül, egy lefelé fordított könyökcsővel kell ellátni, ami a felszínen úszó kéreg távozását megakadályozza. Ennek a kéregnek a jelenléte a tisztítás szempontjából igen fontos. A kéregben lévő baktériumok hozzájárulnak a szappanok lebontásához. A mosogatóvízben lévő zsírok adnak helyet ennek a baktérium tenyészetnek. Többek között ezért nem tanácsos a szürkevízemésztő elé egy ojaj-, ill. zsíreltávolító (különben igen drága) berendezést elhelyezni.  

A helyesen méretezett emésztőből kifolyó víz teljesen átlátszó, bár enyhén zavarosnak tűnik és kellemetlen szagú. Ez a szag a mosó- és mosogató szerekben jelen lévő kénvegyületek (szulfátok, szulfonátok) redukciója folyamán keletkezett szulfid (S2-) ionoktól származik. A jelenlévő, bár igen kis mennyiségű, kénhidrogénre (H2S) az emberi orr igen érzékeny.

 6 háztartásban elhelyezett szürkevízemésztőből

kifolyó víz minőségének az átlagértéke

KOI (kémiai oxigén igény)	60 - 200 mgO2/liter
BOI (biokémiai oxigén igény)	40 – 80 mgO2/liter
Nitrogén (NO3-)	± 0,1 mgN/liter
Nitrogén (NH4+)	3 – 6 mgN/liter
Szerves nitrogén	4 – 8 mgN/liter
Teljes foszfor mennyiség	1 – 4 mgP/liter
Lebegő szilárd anyag	10 – 25 mg/liter

A fenti táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy egy szürkevízemésztőből kifolyó víz minősége bizonyos esetekben nem tesz eleget az egyéni víztisztító berendezéseknek előirt minőségi követelményeknek. Ezekben az esetekben az arra kirendelt hivatalnok a használót a berendezés kikapcsolására kényszerítheti, annak ellenére, hogy az így kezelt víz talajba szivárogtatásakor semmiféle környezeti behatás, vagy ártalom nem jön létre.

Ez a látszólagos ellentmondás a törvényhozó tudományosan hibás szemléletéből származik. Vizsgáljuk meg a törvény által előírt követelményeket.

Egyéni víztisztító berendezések által kibocsátott víz

előírt minősége

KOI (kémiai oxigén igény)	180 mgO2/liter
BOI (biokémiai oxigén igény)	70mgO2/liter
Lebegő szilárd anyag	60 mg/liter

Azonnal szembetűnik az a tény, hogy a törvényhozó a kiöntött víz nitrogén tartalmát nem korlátozza, annak ellenére, hogy pontosan a tisztításból eredő nitrát szennyezés okozza a legsúlyosabb környezeti károkat. Egy előző fejezetekben már kifejtettük azt, hogy minél alacsonyabb a tisztított víz kémiai és biokémiai oxigén igénye (KOI és BOI értéke), a tisztító berendezés annál több nitrátot dob ki a környezetbe a tisztított vízzel + az iszappal.

Ebből teljesen egyértelmű az a megállapítás, ami szerint a jelenlegi tőrvényes határértékek nem a befogadó környezetet védik, hanem annak a leghatásosabb rombolását írják elő. Legalább is akkor, amikor a tisztított vizet a talajba vezetjük.

A törvényhozó hibás értékelése egy téves felfogásból ered. A hiba kiinduló pontja ott van, ahol a törvényhozó nem tesz különbséget a folyóba eresztett és a talajba szivárogtatott víz minőségi előírásai között. Holott azt is bemutattuk, hogy a környezeti behatások mértékét a kiöntési technológia jobban befolyásolja, mint a víztisztítás minősége. A legtöbb európai országban a törvény a felszíni vízrendszerbe való kiöntést helyezi előtérbe, holott pontosan ezt kellene minden áron elkerülni.

A KEGYEDI rendszer helyes kiértékelését a jelenlegi minőségi előírásokkal egyszerűen nem lehet elvégezni. A fekáliás víz nem termelése a környezeti behatásokat egy egészen más minőségű szintre helyezi. A nitrogénszennyezés megelőzésével a törvény által előírt KOI és BOI értékek elveszítik gyakorlati értelmüket. Bármekkora legyen is a talajba szivárogtatott szürkevíz KOI és BOI értéke, a valós környezeti behatás nullával lesz egyenlő. Kivételt képeznek a karsztos altalajú és és azok a körzetek, ahol a talajvíz közvetlenül a felszín alatta van. Ezekben az esetekben a teljes  KEGYEDI rendszert ki kell építeni a végső derítő medencével. 

A helytelen előírások a KEGYEDI rendszert használó családokat a környezetvédelemmel nem indokolható többletköltségekre kényszerítik. Az előírt KOI és BOI érték betartására a szürkevízemésztőből kifolyó vizet, teljesen indokolatlanul, még fokozottabb tisztításnak kell még alávetni. Aszály sújtotta vidékeken a fokozott tisztítás következtében a víz egy jelentős része elpárolog, holott a szürkevízemésztőből kifolyó víz kertöntözésre kiválóan alkalmas.               

A szürkevízemésztő méretezése

Egy átlagos háztartás esetében három hetes (21 napos) átfutási idő elegendő. Ez azt jelenti, hogy egy család, amelyik naponta pl. 200 liter szürkevizet termel, 21x200=4200 literes, azaz 4 köbméteres két kamrás emésztőt fog elhelyezni. Ez természetesen lehet két darab 2 köbméteres egykamrás egymás után elhelyezett emésztő is.                            

Belgiumi és franciaországi tapasztalatok szerint egy személy napi átlagos szürkevíz termelése 25 és 80 liter között mozog. 60 liter egy egészen elfogadható közepes érték.

A kezelt víz minőségét és mennyiségét a család mindennapi szokásai döntően befolyásolják. Figyelemre méltó az a tény, hogy még a környezetkímélésre érzékeny családok között is jelentős mennyiségi és minőségi különbségek léphetnek föl. Olyan helyen, ahol a mosógép, túladagolt mosóporral  minden nap üzemben van, ahol mosogatás előtt, a tányérokat és a fazekakat nem ürítik ki gondosan a „komposzt vödörbe”, ott nagyobb méretű szürkevízemésztőre van szükség. Ilyen alapon, figyelmes család szürkevízemésztője személyenként lehetne pl. 500 literes, addig amíg kevésbé figyelmesek emésztőjét jobb legalább 1000 literesre méretezni személyenként.

Az emésztett szürkevíz kieresztése

Az emésztőből kifolyó szürkevizet, bár kertöntözésre kiválóan alkalmas, leggyakrabban a talajba szivárogtatják. Ez a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldás. A szürkevízemésztő + a talajba szóró berendezés együttes költsége gyakran alig haladja meg a szennyvízcsatornára bekötő cső elhelyezési költségeit.

Nagyon fontos megjegyzés.

Emésztett szürkevizet természetes felszíni vízrendszerbe (folyóba, patakba, tóba) beönteni nem szabad. Ha a körülmények ezt megkívánják, akkor az emésztett szürkevizet a következőkben leírt módszerrel (emésztő + növényi szűrőárok + derítő medence) még kezelni kell.

    A szikkasztó

A talajba szivárogtatás legegyszerűbb formája a jól ismert szikkasztó. Az emésztőben kezelt szürkevizet, minden környezeti ártalom, és dugulási veszély nélkül egy szikkasztóba lehet ereszteni. Sajnos az érvényben lévő szabályok, minden tudományos indokolást mellőzve, a szikkasztó használatát, még a fekáliát nem tartalmazó szürkevíz szétszórására is szigorúan tiltják.

    A szórógödör

Ha a talaj nem túl kötött, vagy agyagos, a szürkevízemésztő mellé egy hasonló méretű gödröt áshatunk, amit téglatörmelékkel lehet megtölteni. A túlfolyót ide kell vezetni. A szórógödröt kb. 20 cm termőföld fedi, amit esetleg gyepesíteni lehet. Van, aki szomorúfűz fát, vagy bambuszt ültet rá. Ebben az esetben a szórógödör csak 50 – 80 cm mély.

    A szórócső

Alagcsövezésnél használt likacsos csőrendszerrel (idegen szóval: „dréncsövekkel”) az emésztett szürkevizet szintén a talajba lehet szivárogtatni. A csöveket kaviccsal bélelt kb. 50 cm mély árkokba helyezzük. A csőrendszer hossza a talaj áteresztő képességétől függ. Elhelyezésnél az érvényben lévő szabályok szerint kell eljárni, bár szürkevíz szórására kisebb berendezés is elegendő, mint amit a fekáliát tartalmazó vízre előírnak.

    Öntözőberendezés

Ha az emésztett szürkevizet kertöntözésre akarjuk felhasználni, ajánlatos szagát levegő buborékoltatással csökkenteni. Erre az emésztő túlfolyójára egy víztárolót kell rákötni. Ez a tároló műanyagból is lehet. Méretét a termelt szürkevíz mennyisége és a locsolás vízigényeinek az időbeli eloszlása határozza meg. Nyári öntözéshez pl. 10 hónapi szürkevíz termelést is lehet tárolni. Ha egy család pl. 200 liter szürkevizet termel naponta,  nyár elején egy megfelelő tárolóban kb. 60 m3 víz áll a rendelkezésre. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagy mennyiségben, földalatti tartályban tárolt szürkevíz kellemetlen szagú. Öntözés előtt tehát tanácsos a 3 – 4 napi mennyiséget egy széles, nyitott medencébe szivattyúzni. A szabad levegőn és a napon lévő víz a medencében letisztul és  szagtalanná válik.

A tárolóba tanácsos egy buborékoltató berendezést is elhelyezni, megfelelő szórótányérral. Ilyen berendezések akváriumokat értékesítő üzletekben kaphatók.  

    A buborékoltató tartály

Ha az emésztett szürkevizet tovább akarjuk tisztítani, ebben az esetben az emésztő túlfolyójára egy 100 – 200 literes buborékoltató tartályt  kötünk. Ennek az aljára kerül az akvárium buborékoltató szórótányérja. Egy akvárium buborékoltató fogyasztása kb. 7 Watt, ami állandóan működik. Egyesek napelemekről táplálják.

A buborékoltató tartályban a víz szagát mérsékeljük, valamit a további tisztítás már lélegző körülmények között történik.

Újabban egyes családok, a buborékoltató tartály elhelyezését mellőzik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szürkevíz emésztőből kifolyó vizet közvetlenül a növényi szűrőárokba lehet önteni. Erre az emésztő túlfolyójára egy kb. 50 literes tartályt helyeznek el, amibe egy úszó villanykapcsolóval felszerelt vízemelő szivattyú kerül. Ez a szivattyú emeli a vizet a szűrőárokba.

    A növényi szűrőárok

A buborékoltató vizét a növényi szűrőárokba önti ki, ahol a növények a maradék szennyezést felveszik. A borsmenta, a pitypang, a vízi irisz, a nád és más magától odatelepült növény is jól érzi magát a növényi szűrőárokban.  

Ehhez egy kb. 80 cm széles, 40 cm mély, műanyag fóliával bélelt árkot alakítunk ki. Az árok hosszát a használó személyek száma határozza meg. Személyenként kb. 50 cm hosszúságot számítunk. Például egy négy személyes családnak így, egy két méter hosszú árokra van szüksége. A régi változatban a szűrőárok túlfolyóját még nem védi rács.

Az árok gyengén lejt a túlfolyó felé. A víz az árok végén és mélypontján távozik egy felfelé fordított (ez az ábra jobb felső oldalán látható) könyökcsövön keresztül. Ezt a könyökcsövet forgatni lehet, ami a belső vízszint magasságát szabályozza. Felfelé fordítva a vízszint a legmagasabb (maximum 15 cm); ha a könyökcső vízszintes helyzetben van, a víz nem áll meg az árokban.

Ha a berendezés napokon keresztül nem kap vizet, a benne álló víz még táplálja a növényeket. A tapasztalat alapján kell meghatározni a helyes vízmagasságot.

A növényi szűrőárok mélypontján lévő túlfolyó könyökcső elé vagy köré egy elzáró rácsot helyezünk, ami lehet hengeres is, hogy a túlfolyó szabadon maradjon. A szabadon hagyott rész fölé egy zárólap kerül a fagyveszély elhárítására. Ezután a rács mögé elhelyezzük a kavicságyat. Rétegenként készül a kavicságy, legnagyobb mosott kavicsokkal alól, majd egyre kisebb – midig mosott – kavicsokkal megrakva a felszínig. A legnagyobb kavicsok lehetnek 20 vagy 50, a legkisebbek 5 vagy 10 mm-esek.

A kavicsokba ültetjük a szűrő vízinövényeket. Ezeket a kereskedelemben be lehet szerezni, de találhatók belőle a nádasokban és vizenyős helyeken is. Az alábbi táblázatban felsorolunk néhány vízinövényt, amelyeket nemcsak a szűrőárokba, hanem a derítő medencébe is el lehet helyezni.

A szűrőárok túlfolyója mindig magasabban van, mint a derítő medence vízszintje. Ha a kert nem lejtős, ezt a feltételt csak a szűrőárok talaj fölé emelésével lehet betölteni.

Az is előfordul, hogy az emésztett szürkevizet emelő szivattyúval kell a buborékoltatóból a szűrőárokba emelni.

    A derítőmedence

A szürkevíztisztítás legutolsó állomása a derítőmedence. Ide vezetjük a szűrőárokból kifolyó vizet. Ez a medence a vízinövényekkel a kert dísze. Franciaországban és Belgiumban sokan csak kertdíszítésre helyezték el. Érdekes megjegyezni, hogy a szürkevízderítőben a tisztított víz minősége gyakran megfelel az ivóvízzel szemben állított törvényes követelményeknek. A medence másik jellegzetessége abban rejlik, hogy sokkal könnyebb a vizét tisztán tartani, mint a kertekben gyakran elhelyezett díszmedencékben, ahol az hínárosodás veszélye, valamint a víz zavarossága gyakran gondot okoz.   

A medence mérete kb. 1 m2 személyenként. Nem ajánlatos ennél nagyobbra tervezni, mert a tapasztalat szerint egy személy által termelt szürkevizet 1 m2 vízfelület nyáron teljesen elpárologtatja. Nagyobb medencében a vízszintet nyáron nem lehet fenntartani. Sajnos az elpárolgott vizet legfeljebb csak az esővíztárolóból lehet pótolni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha városi vizet öntünk a derítőbe, az nagyon gyorsan nyálkás, büdös, zöld pocsolyává változik, amiben pl. A halak elpusztulnak .

Bár a víz minősége kitűnő, a derítőmedencéből mégsem ajánlott a kertet locsolni. Nyáron, a párolgás miatt, a család szürkevíz termelése épp elegendő a vízszint fenntartására. A szűrőárok és a derítőmedence télen is jól működik.

A derítőmedence elhelyezése előtt ajánlatos egy díszkertrendező szakember véleményét meghallgatni. Bár személyenként csak 1 m2 felület szükséges, egy jól működő derítő térfogata legalább 2.500 – 3.000 liter. Ennek függvényében kell a medence mélységét meghatározni. Kisgyermekes családoknál a balesetveszélyt is figyelembe kell venni. A medence lépcsőzetesen mélyül a közepe felé, ahol a mélység 80 – 120 cm-t is elérhet. Ide kerülnek majd a tavirózsák. A sekély szélekre helyezzük megfelelő kosarakban a nádcsomókat, a vízi jácintot, a papiruszt és a többi vízi növényeket. Szakember ebben jó tanácsokat adhat. Ne tegyünk túl sok növényt a medencébe! A növények, szaporodásukkal a szabad vízfelületet elárasztják, s ezzel a legfontosabb tisztítási tényezőt lecsökkentik. A napfény igen jelentős szerepet játszik a kórokozó baktériumok eltávolításában, valamint a víz derítésében még télen is. A szűrőárokból kifolyó víz még kissé zavaros, de a napfény hatására néhány óra alatt letisztul és kristálytiszta lesz.

A gödör kialakítása után folyami homokágyra nemezposztó alapozást teszünk. Erre kerül a műanyag fólia, aminek a szélét nagyon gondosan vízszintezni kell 5 – 10 cm-re a kert felülete alá. Ezekre a szélekre helyezzük a feles víz elszívására rendeltetett tőzegtéglákat.

A díszmedencében kis, néhány wattos szivattyú segítségével, szökőkutat, vízesést, vagy más díszítő elemet lehet üzemeltetni.

A KEGYEDI rendszert előnyösen kiegészítő TELESÖ rendszer rövid leírása

Az olvasás folytatása


Visszatérés a tartalomjegyzékre