Komposztkészítés emberi ürülékből

 „Ha az egész királyság hulladékát elfogadod,

te leszel a föld

és a föld összes terményeinek az ura!”

Laó Cő

Fekáliából komposzt?

Azok, akik valamilyen lelki okokból képtelenek a vízöblítéses vécétől megválni, az alomszék használatából eredő egészségi „veszélyekről” szívesen beszélnek. A közvetlen veszélyek hiányának a kimutatása után  az ellenzők a fekáliából készített komposztra irányították figyelmüket. Amint a fekália felhasználásáról folyik a vita, nagyon nehéz elválasztani a tudatalatti érzelmi jellegű álláspontot a tudományos közelítéstől. Ez utóbbi sok esetben csak érveket ad az „átérzett” állásponthoz. Rendszeres vizsgálat hiányában, ezen a téren is a legjobb a feltevéseket a mindennapi gyakorlatban ellenőrizni . Az évek folyamán, a mindennapi életben átélt gyakorlat többet hoz, mint számos laboratóriumi elemzés.

Kertünkbe rendszeresen látogatnak emberek, akik meglepve látják hogyan lehet városban vezetékes víz és szennyvízcsatorna nélkül élni és főleg nem szennyezni a környezetet.

Egyik barátom, aki a helyi „zöldek” egyik szóvivője egyszerűen nem hitte el azt, hogy az emberi fekáliából készült komposzt nem veszélyes az egészségre. Kijelentette, hogy ezentúl nem fog hozzám jönni ebédelni, még ha meg is hívom, mert a kertemben termesztett saláta, zöldségek és a burgonya veszélyes kórokozókat hordozhatnak magukban. A kérdésemre, hogy honnan szerzi be a zöldségféléit azt a választ kaptam, hogy egy közös biogazda ismerősünktől vásárolja. Megkérdeztem tudja -e, hogy ez a földműves hivatalosan jogosult a környékbeli emésztők és pöcegödrök szippantására. A szippantott levet földjei trágyázására használja közvetlenül, komposztkészítés nélkül. Különben ezt teszi minden szippantásra jogosult belga földműves. Azt kérdeztem tehát, hogy ez őt zavarja -e? Kérdésemre nem tudott válaszolni.

A földekre kivitt istállótrágya, vagy fekália mindig tartalmaz kórokozóknak minősített baktériumokat, s ez elméletileg valami veszélyt rejt magában. A gyakorlatban minden, a kereskedelemben vásárolt, növényi terméken ezek a baktériumok, sokszor igen nagy számban jelen vannak. A vásárolt saláta ötödik mosási vizében még több száz fekália eredetű (streptococus, staphylococus) baktérium van száz milliliterenként. Nem is beszélek a bélféreg tojásokról. A pöcegödrök szippantási levének a mezőgazdasági felhasználása, annak ellenére, hogy abban sokkal több kórokozónak minősített parány van, mint az emberi fekáliából készített komposztban, nem zavarja az átlagembert. Ezzel szemben az emberi ürülékből készített komposzt kerti felhasználását nem fogadja el.

Még az alomszéket használók között is van – igaz nagyon kevés – ember, aki a fekáliából készített komposztot csak a virágágyasokban hasznosítja. Ezt javaslom különben azoknak, akik tartanak a fekáliás fertőzéstől. Azt is megfigyeltem, hogy ezek az emberek, néhány év elteltével véleményt változtatnak és a készített komposztot végül fokozatosan felhasználják a konyhakertben is. Az ilyen eljárás tudományosan helyes: a gyakorlatban szerzett tapasztalat szabja meg egy javaslat érvényességi határát.

Az évek folyamán számos, igen érdekes bírálatot és véleményt volt alkalmam megvizsgálni. Ezek közül itt idézek néhányat. Előzetesen csak azt mondanám: ez a téma, mint minden tudományos, filozófiai, kulturális, sőt lelki  jellegű probléma, még közel sincs lezárva. Nagy hiba lenne, ezzel szemben elméleti alapon lezártnak tekinteni. Ami eddig bizonyítást nyert az az, hogy emberi ürülék kerti felhasználásából adódó kockázat, ha van ilyen, mérhetetlenül kicsi. Ezen a téren, minden nagyobb veszély nélkül, bárki végezhet kísérleteket. Minél több a megfigyelés, és tapasztalat, annál közelebb kerülünk a tudományos valósághoz .   

A fekália és a kínai császár

Kínában a parasztok a fekáliát már évezredek óta használják. Azt mesélik, hogy emellett a császár kertjében fekáliát nem volt szabad használni. Ebből egy újkori legenda született, ami szerint ha valaki azokat a növényeket eszi, amelyek a saját ürülékén nőttek, idővel „birka lélek” költözik belé és mindent eltűrő puhánnyá válik, mint amilyenek a kínai császár alattvalói voltak.

Egyenlőre ehhez csak egy megjegyzésem lenne: Kínában a fekáliát minden kezelés, vagy komposztkészítés nélkül hasznosították. A későbbiekben megértjük, hogy ez a megoldás egyáltalán nem jó. A kor higiéniai állapotát  figyelembe véve, az ebből származó egészségi plusz veszély feltehetően nem volt jelentős.

A pottyantós árnyékszékek tartalmát Magyarországon is hasznosították és még most is hasznosítják egyes kertekben. Ez, a közel sem ésszerű megoldás, még mindig magasan környezetkímélőbb, mint a külföldről behozott méregdrága víztisztító berendezések , amelyek a fekáliából nitrát szennyezést gyártanak.

Tehenek a legelőkön

Azt is szóvá tették, hogy a tehenek a legelőkön nem eszik meg azt a füvet, amelyik a saját ganajukon nőtt. A tehenek már csak tudják mi a jó és mi a rossz... Valóban a ganéjon nőtt kövér, élénkzöld fű legeletlen marad... egy ideig. Ha én tehén lennék, én sem dugnám szívesen az orromat a saját ürülékembe, vagy máséba. Ezzel szemben az érlelt és a legelőre kiszórt istállótrágyán  nőtt füvet a tehenek szívesen lelegelik.

A bio-dinamika és a fekália

Az alábbi rész olvasását a bio-dinamikával nem foglalkozó személyek átugorhatják.

A fekália mezőgazdasági felhasználásáról Rudolf Steiner is nyilatkozott már 1924-ben. Bár elismerte a fekália termékenyítő értékét, használatát nem tanácsolta. A bio-dinamika elemzése nem tartozik a jelen írás tárgyához.  Ezzel szemben a bio-dinamikai mezőgazdasággal foglalkozók nagyon is természetközeli életet élnek, tehát az alomszék használata által felvetett kérdések őket is érdeklik. Kénytelen vagyok tehát ennek az elméletnek az idevágó részét röviden elemezni.

A bio-dinamikai termelés egyik alapköve az istállótrágyából készített érett komposzt felhasználása, amit az un. készítményekkel (preparátumokkal) kezelnek. Ezeknek a biokatalizátoroknak minősíthető készítményeknek egy része tehénganéjból készül. Az elmélet szerint a tehén szarva a kozmikus erőket, mint egy antenna vezeti a tehénganéjba. A megfelelő kozmikus információ a tehén emésztőszerveiben kialakult káosz közvetítésével kerül a ganéjba. Az 500-as (egyik legfontosabb) készítmény különben eltemetett tehénszarvban érlelt dinamizált ganéj. Mielőtt az 500-as vizes oldatát a földekre permeteznék, a készítményben lévő információt változó irányú keveréssel – dinamizálással – a vízbe átviszik. Az információt itt is az irányváltás pillanatában kialakult örvénylő kaotikus molekula szerkezet veszi át .    

Emésztése folyamán a tehén, pontosan a tudat hiányában, a kozmikus erőket ürülékébe halmozza fel. Ez bizonyos mértékig így van az összes növényevő állatnál, a ragadozóknál sokkal kevésbé. Ami az embert illeti,  az öntudat megjelenése a kozmikus erőket az agyba vezeti. A táplálékban lévő élet- (ami nevezetesen a növényi étertestben van) és kozmikus erőket az ember a tudatának a fenntartására használja fel.  Ezzel a felvett táplálékban emésztés után ilyen típusú erő már nem marad . Az emberi fekália, amint a bio-dinamikusok mondják, „dinamikáját” elveszítette. Ezért nem tanácsos a bio-dinamikai mezőgazdaságban a fekáliából készített komposztot felhasználni.

A készítmények (preparátumok) hatása viszont a komposztra és a földre, a bio-dinamikusok szerint, nem mennyiség, hanem minőség kérdése. Itt nem egy anyagi jellegű hatásról van szó, hanem egy „dinamikai impulzusról”, ami nem más, mint egy információ átvitele a mindig jelenlévő víz közvetítésével. Ilyen tekintetben a bio-dinamikai készítmények úgy működnek, mint a homeopátiás gyógyszerek . A felhasznált mennyiségek hihetetlenül kicsinyek. Egy néhány köbméteres komposzt kupac információjára néhány gramm készítmény elegendő.

Képzeljünk el egy emberi fekáliát tartalmazó komposzt kupacot. A készítmények hatását egy bizonyos állati, vagy emberi eredetű asztrális és növényi eredetű éteres hatás egymást kiegészítő tulajdonsága teszi lehetővé. Asztrális hatás túlsúlya esetén ammónia keletkezik és a komposzt bűzlik, az  éteres hatás túlsúlya viszont a komposztálási folyamatot állítja le vagy lelassítja. Ezért mondják a bio-dinamikusok, hogy a komposzt kupac nem más, mint egy új szervezet, új organizmus, aminek még bőrt is készítenek egy vékony tőzegréteg segítségével. Ha a kupacban csak emberi fekália van, a készítmények hatása valamelyest gyengül, mert hiányzik a tehén, vagy a más növényevő háziállat ganajában lévő dinamika. Ismétlem, itt nem mennyiségről van szó, hanem egy impulzusról. A hatáshoz elegendő egy kis mennyiségű (egy – két vödör köbméterenként) tehénganéjt a komposzt kupacba belevinni. Jobb a tehénganéjt előzetesen lapáttal dinamizálni, mint ahogyan azt a Maria Thun készítményhez szokás. Ezzel a tehén impulzusát kupac felveszi és a nyert komposzt úgy viselkedik, mintha állati trágyából készült volna.

Rudolf Steiner korában a föld összlakossága fele akkora sem volt, mint most. Akkor megengedhették maguknak az emberek a fekália mellőzését, bár sok német gazdaságban (idegen szóval farmon), már ekkor a fekáliát az istállótrágyához keverték. Korunkban az emberi fekália tömege túl jelentős ahhoz, hogy szétrombolását megengedjük magunknak víztisztítás, vagy energia termelés ürügyén.

Az alomszék működési elve bio-dinamikai elgondolások alapján közvetlenül magyarázható. A fekáliában lévő állati asztrális erőket a növények (az alom) éteres ereivel kell egyesíteni és egyensúlyba hozni. Így keletkezhet egy új szervezet, organizmus, amelyik önálló életet él a komposztban. A komposzthoz adott készítmények ezt a folyamatot csupán irányítják és összhangba hozzák. Az új organizmus már az alomszék tartályában megszületik és mint ilyen, természetesen nem bűzlik. Ezért kell egyesíteni a fekáliát, a vizeletet és a növényi almot. Ez utóbbi hiányában nincs organizmus és ezért bűzlenek ventilátor nélkül a skandináv száraz toalettek.

Tudományos szakemberek ezt a gondolatot úgy fejezik ki, hogy az alomszékben az alom hozzáadásával a szén/nitrogén (C/N) arányt a megfelelő szintre vittük.

Megjegyzés.

A tőzeg olyan növényi eredetű ásatag anyag, amelyik az étertestét már teljesen elveszítette. Ez magyarázza, bio-dinamikai szempontból azt a megfigyelést, ami szerint alomszékben a tőzeg a szagokat nem fékezi meg.  Érdekes megjegyezni, hogy a szén/nitrogén arányt a tőzeggel is megfelelő szintre lehet hozni, de a szagok nem tűnnek el. A megfelelő szén/nitrogén arány tehát csak szükséges feltétel, de nem elégséges.           

Néhány szó a komposztról

A jelen honlap célja nem a komposztkészítés részletes ismertetése. Ebben a témakörben az olvasó, magyarul is, számos igen értékes könyvet talál. Az alábbiakban csupán az emberi fekália komposztálási problémáit érintem. Az itt javasolt módszer több száz családnál jó eredményeket ad, bár elképzelhető, hogy a fekáliát másként is lehet jó komposzttá alakítani. Itt is a gyakorlati megfigyelések és eredmények a mérvadóak.

A továbbiakban nem a gazdaságokban felhasználható, hanem a családi kertekben készült komposztról lesz szó.

Egyes „komposzt mesterek ” azt állítják, hogy a kompkészítés egy  valóságos művészet. Mezőgazdasági karokon és főiskolákon viszont a komposztkészítés biológiai, fizikai és kémiai körülményeit vizsgálják. A két megközelítés egyáltalán nem ellentmondó, hanem egymást kiegészíti. Jó tudni a folyamat tudományos adatait, mint a nedvesség tartalmat, hőmérsékleti viszonyokat, pH értéket, szén/nitrogén arányt, stb, de legalább olyan fontos a komposztot érezni, mint egy jó gazda is érzi, mikor „szerelmes a föld ”,mikor lehet ilyen vagy olyan munkához hozzálátni.

Nem kell azonban azt hinni, hogy a komposztkészítés bonyolult. Néhány alapismeret birtokában, bárki kertjében tökéletes komposztot készíthet.

Mielőtt a kerti komposztkészítés gyakorlati elemeit ismertetném, szeretnék kitérni a probléma jogi oldalaira is. A következő rész elolvasása a természetközeli életmódot követő olvasó számára nem feltétlenül szükséges.  Az olvasást különösen a „zöld” politikusok figyelmébe ajánlom. Belgiumban például pontosan a „zöldek” kormányban való részvétele alatt helyezték törvényen kívül a hulladéktermelést és szennyezést megelőző műszaki megoldásokat. Minden alapvető környezetvédelmi elgondolást elvetve, pontosan a „zöldek” követelték a csatornahálózat kiépítését, a méregdrága szennyvízkezelő állomásokat, és az esztelen biogáz, biodízel, bioetanol termelő,  berendezéseket.

Hosszú ideig meglepődtem azon, hogy egy kertjében dolgozó tanulatlan ember, néhány szó után megérti hulladékpolitikai eszmefuttatásomat, amíg egy diplomás „zöld” úgyszólván semmit nem ért belőle. Például az első azonnal megérti az alomszék és a komposztkészítés rendkívüli fontosságát, míg az utóbbinak napokig magyarázhatom, teljesen hiába.          

A felelőtlen európai hulladékpolitika

Aki valamelyest is tisztában van az élővilág (bioszféra) működésével, azonnal érti a mezőgazdasági és kerti komposztkészítés szükségességét és fontosságát.

A háztartási hulladékok tömegének a 45 százaléka a komposztba való szerves anyag. Ha ehhez hozzáadjuk a papírgyártásra fel nem használható papírhulladékot, az arány még magasabb. A papírban lévő, növényi eredetű cellulóz is a komposzt szerves része. Tulajdonképpen itt nem hulladékról van szó, hanem egy igen értékes alapanyagról.

Sajnos a „mindent a szemétládába”, és a „mindent a szennyvízcsatornába”, törvényerőre emelt felelőtlenségi rendszer előtt, politikai okokból, még szép napok állnak. Elképesztő az a felelőtlenség, amivel a döntéseket hozó szakemberek és politikusok a „hulladékok” kérdését kezelik. A háztartási hulladékok egyedi (idegen szóval szelektív) begyűjtését mindenek előtt és felett a szerves anyagok külön begyűjtésével ill. kezelésével kellene kezdeni. Sajnos ennek pontosan az ellenkezője történik: az egyedi begyűjtést teljesen helytelenül, sajnos Magyarországon is, az üvegekkel kezdik. A szerves anyagok a hulladékokban nemcsak a legnagyobb értéket képviselik, hanem helyes visszavezetésük a természet nagy körfolyamataiba az emberiség hosszútávú  fennmaradásának az egyik feltétele. Nyugat Európában a döntéseket hozók ezt az alapvető gondolatot még nem értették meg, vagy helyesebben: nem akarják megérteni. A francia közmondás szerint, „az a legsúlyosabb süket, aki nem akar hallani”.

A magyar törvényhozónak még módjában áll olyan környezetvédelmi törvényrendszert kiépíteni, ami nemcsak igen jelentős összegeket takarítana meg, hanem a környezetet is hatásosan kíméli és védi. A nyugat európai tagállamok törvényhozása ezen a téren egy elrettentő példa, amit nem szabadna követni. Szerencsére ezen a téren az európai törvények eléggé pontatlanok ahhoz, hogy minden tagállam, környezetvédelmi törvényrendszerét a maga módján alakítsa ki. A keret – törvények csak az elérendő célt határozzák meg. Ezen a téren Magyarország, pontosan „elmaradottságánál” fogva igen könnyedén európai élvonalba kerülhet s ez kevesebbe kerülne mint a nyugati államok helytelen politikájának a lemásolása. Az európai zöldekkel való beszélgetéseim folyamán mindig elképesztett az az érv, ami szerint az „utca embere” nem képes hulladékát helyesen osztályozni. Ez csak akkor igaz, amikor az átlagembert nem informálják és nevelik helyesen. Ha valamibe nagy összegeket kellene befektetni, az bizony a tömegek természetkímélésre való nevelése. E helyett a rendelkezésre álló erőforrásokat inkább az olyan létesítmények (nagy szennyvíztisztító állomások, vízhatlan szemétlerakó helyek, szemét égető, biogáz termelő berendezések, stb.) építésére használják fel, amelyek szükségességét csak a tömegek felelőtlenségével lehet indokolni. Olyan ez, mint egy ördögi kör.

A természetkímélésre való nevelést már az óvodában kell kezdeni. Felnőttek számára viszont a televízió lenne egy igen hatásos eszköz. A szeméttermelést megelőző megoldásokat nemcsak ismertetni kell, hanem minden rendelkezésre álló jogi és adópolitikai módszerrel elősegíteni. Például az alomszéket, nem törvényen kívül kellene helyezni, mint azt Belgiumban és Franciaországban tették, hanem használatát könnyíteni és elősegíteni. A kerti komposztkészítést nem megtűrni, hanem serkenteni kellene. Hosszabb távon, kertes, családi házas körzetekben, megfelelő információ és türelmi idő után a szerves anyagokat tartalmazó kukákat nem lenne szabad elvinni.

Összefoglalva: minden hatásos környezetvédelmi politika alapja az egyén tevékeny és felelős részvétele. A törvényrendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyénnek elsődleges anyagi érdeke legyen a környezeti ártalom és szennyezés megelőzése. A jelen pillanatban Európában ennek pontosan az ellenkezője történik. Az érvényben lévő törvények pontosan azokat sújtják , akik felelősségük tudatában a szennyezésüket a forrásnál szeretnék megelőzni.

A komposztkészítés helyének a kialakítása

A legtöbb „mester” szerint a jó komposzt egy bodza- vagy mogyorófa árnyékában érik. Ezeknek a fáknak a gyökerein tanyáznak szívesen azok a baktériumok, amelyek az érlelési folyamathoz szükségesek.

Figyelembe kell még venni a könnyű hozzáférhetőséget is. Népes családban az alomszéket, télen – nyáron naponta ürítik. Ha a komposztketrec közel van a házhoz, az ilyen szempontból előnyös: télen nem kell a vödröt messzire vinni. Viszont a ketrecbe dobott és le nem takart konyhai hulladék nem mindig egy szép látvány. Ezért sokan a komposztkészítő helyet, a háztól nem túl  messzire, díszbokrok mögé helyezik el. Az is igaz, hogy mind az alomszék ürítése, mind a konyhai hulladék kidobása után jobb a friss „anyagot” nyírt fűvel, kitépett gyomokkal, szalmával vagy lehullott falevelekkel betakarni. Ezzel nemcsak a legyeket tartjuk távol, de bizonyos mértékig a konyhai hulladékra járó egereket és patkányokat is. Ez utóbbiak szaporodásának a fékezésére jó legalább egy macskát tartani.

Ha az alomszék termelése mellett a kerti és konyhai hulladékokat is kezelni akarjuk, a komposztketrecet személyenként 0,5 – 1,0 négyzetméter nagyságúra tervezzük. A komposztketrec mellé egy legalább akkora helyet kell kialakítani a komposzt kupac részére.

A komposztketrecet úgy kell kialakítani, hogy oldalról jól szellőzzön és talicskával is hozzáférhető legyen.

A komposztkészítés alapelvei

Tulajdonképpen annyi komposztkészítési módszer van, mint amennyi komposztkészítő. Néhány éves tapasztalat után, a kezelésre szánt anyagok és a körülmények szerint, kialakul az adott körülményeknek megfelelő módszer. Itt csak néhány irányelvet adhatok, főleg kezdőknek. Akik már gyakorlott komposztkészítők, csak azt mondanám, hogy amint emberi fekália kerül a komposztba, a más anyagokkal szerzett tapasztalatokat ki kell egészíteni.                     

A komposztkészítés egy természetes humuszképződési folyamat kerti utánzása. Ezt a folyamatot lombhullató erdők avaros mélyedéseiben bárki nagyon jól megfigyelheti. A természetben a növényi és állati eredetű biotömeg keveredik és közvetlenül a talajon lassan átalakul. A hulló falevelek, vad gyümölcsök, korhadó lehullott faágak, az állatok trágyáival és tetemeivel keveredve alkotják a természetes „komposzt” alapanyagát, ami az erdei talajt elborítja. Ez az avarréteg számos élőlénynek ad élet teret. A baktériumok és mikroszkopikus gombákon kívül ebben a folyamatban a giliszták és számos más élőlény, rovarok, bogarak játszanak igen fontos szerepet.

A talaj szerepe a komposztkészítésben

Ebből adódik az első, alapvető megállapítás: kerti komposztot helyesen csak a talajjal szoros érintkezésben lehet készíteni. A humuszképződési folyamatokhoz szükséges élőlények a talajban laknak és életciklusuk egy része is ott történik. Ez különösen érvényes a gilisztákra . Nem helyes tehát betonlapon kerti komposztot készíteni. A beton a komposztképződési folyamatot az  alapvető közegétől elválasztja. Hasonló módon, jobb mellőzni a  kerti komposztkészítésre gyártott műanyagtartályokat, amelyeket a kereskedelemben mindenütt nagyon reklámoznak. Ezekben a tartályokban  nedvességben és nitrogénben gazdag anyag bevitele után komposztképződés helyett kellemetlen szagokat gerjesztő rothadás indulhat meg. Ha mégis ilyen komposztkészítő tartályt használunk, ügyelni kell a beletett anyag jó szellőztetésére és a szén/nitrogén (C/N) arányra, amire még visszatérünk.

Nagyon fontos: a komposztot műanyagfóliával, vagy földdel nem szabad letakarni, sem gödörbe helyezni. A humuszképződési folyamatok java része légző (aerob) folyamat . Nem szabad tehát a komposztot sem a levegőtől sem a talajtól elválasztani. 

Mit tehetünk a kerti komposztba?

Kerti komposztba elvileg minden szerves anyag betehető. A gyakorlatban rájövünk arra, hogy ezt a kijelentést mérsékelni kell.

Minden, a konyhából kijövő ételmaradék, burgonya-, zöldségfélék- és gyümölcsök héja, magva, ételmaradékok, csontok, kávézacc (a szűrőpapírral együtt), használt teafű, romlott, penészes, avas élelmiszerek, stb. helye a komposztban van. Komposztba való még a használt papírszalvéta, papírzsebkendő, csomagoló selyempapír, de a konyhai törlőpapír is. Amint levettük róla a műanyagfóliát, az ételmaradékokkal szennyezett csomagolópapír is odavaló. Jó tudni, hogy a korszerű nyomdafestékek a komposztban teljesen és maradéktalanul leépülnek. Az apróra tört tojáshéj is jó a komposztba. 

Ha a komposzt, pontosan az alomszék „termelése” miatt, túl nedves lenne, a nedvesség felszívására és a helyes szén/nitrogén arány beállítására, lehet a komposztketrecbe összetépett kartonpapír hulladékot is tenni. A fémes kapcsokat, a műanyagfóliát és a szalagokat előzetesen el kell távolítani a kartondobozokról . Az igen nagy mennyiségben rendelkezésre álló kartondoboz hulladék elégetése súlyos hiba. A kartonpapírban lévő növényi cellulóz nem hulladék, hanem a talajképződés nélkülözhetetlen alapanyaga.  

A komposztketrec befogad minden kerti hulladékot is. Tulajdonképpen a kerti hulladékok és a kartonpapír elégetése az élővilág ellen elkövetett merénylet. Belgiumban pl. a kerti hulladékok égetése általában tilos. Kivételt képeznek a gombás- és baktériumbetegségek következtében elpusztult növények, amelyeket jobb elégetni. Ezzel szemben a háztartási hulladékok kerti- ill. kandallóban,  kályhában, vagy tűzhelyben való égetését Belgiumban súlyos pénzbirsággal büntetik. Egyik szomszéd telefon bejelentése elegendő a rendőrség azonnali beavatkozására.

Ha kertünk elég nagy (több, mint 500 m²) tanácsos egy kerti növényaprítót beszerezni, aminek a segítségével minden kerti hulladék alommá alakítható, amit az alomszékben jól felhasználhatunk. Több megfigyelés arra mutat, hogy a gyomnövények pontosan azokat a nyomelemeket építik magukba, amelyek a talaj felső rétegeiben hiányoznak, vagy túl kis mennyiségben vannak jelen. A magba szökött gyomnövényeket nem tanácsos közvetlenül a komposztba tenni, ugyanis a magok a komposztkészítés alatt nem tűnnek el.  Ez esetben az érett komposzttal gyomokat is vetünk a kertünkbe. Ezt elkerülendő, tanácsos a magba szökött gyomokat alommá aprítani. A vizeletben a magok elpusztulnak és a, különben használhatatlan növényhulladékból az alomszéken keresztül kitűnő komposztot készíthetünk.

Bio-dinamikusok szerint a jó komposztban van egy – két állati tetem is. Az elfogyasztott csirke,, kecske, bárány vagy nyúl csontjai és maradványai a komposzt asztrális „dinamikáját” növelik. Van aki vágóhídról beszerzett szarvasmarha-, sertés-, kecske-, vagy birka fejet helyez a komposztjába. Különben az érlelt komposztból kivett szarvasmarha koponya a kamilla készítményhez szükséges is.  

Gyakran hallom azt is, hogy narancs- és citrom héjat a benne lévő difenil származékok miatt nem szabad a komposztba tenni. Hasonló módon, nem tanácsolják a fenyőfélék és a diófa leveleinek a betételét sem. Az ezekben a növényekben lévő illóolajok a komposzt baktériumállományát támadják meg.

A komposztkészítés közben a hőmérséklet néha elérheti a 60°C-ot. Ilyen közegben a nem polimerszerű mesterséges molekulák néhány hónap alatt teljesen leépülnek. Ez alól a difenil származékok sem kivételek.  Természetesen talán nem lenne tanácsos csak narancshéjból, komposztot készíteni.

Az illóolajokban gazdag növényeket (fenyőféléket, diófa levelet) először aprítással alommá kell alakítani. Az alomszéken való átmenet az illóolajok baktériumölő hatását semlegesíti és a kompkészítés akadálytalanul történik. Ha az alomban túl sok fenyőféle növény van, tanácsos a komposztketrecbe néha fahamut szórni.

Ha nehézfém szennyezéstől tartunk, a komposztkupac készítésekor porrá- vagy igen apróra tört gipsz (falazat) hulladékot adunk a komposzthoz. Az így készített komposztban a nehézfémek a termelt növények számára felvehetetlen állapotba kerülnek. Ha túl nagy a nehézfém szennyezés semlegesítése a cél, különleges komposztkészítési módszerekhez kell folyamodni, aminek a tárgyalása meghaladja a jelen honlap kereteit .

Gyógyszer, antibiotikum és más vegyi maradványok a komposztban

Gyakran hallom azt az ellenvetést is ami szerint antibiotikumokkal kezelt emberek széklete a komposzt baktérium állományát elpusztítja. A vizeletben és a székletben esetleg jelenlévő más gyógyszer maradékok viszont a nyert komposztot „szennyezővé” tehetik.

Először is, nagyon ritka az az eset, amikor egy egész család egy éven át antibiotikumokat szed. Ha ez így is lenne, az sem okoz problémát.

Ezt Belgiumban, az Institut Agronomique d'Ath mintagazdaságában 1996-ban ellenőriztük. Ennek érdekében, egy nagy nyitott betontartályban, kb. száz tonna, antibiotikummal telített hígtrágyával itattunk át kb. száz köbméter építkezési és bontási fahulladékból készített pozdorját. Minden elméleti alapon történt előjelzés ellenére, az átitatott anyagból készült hosszú komposztkupac szívében, öt napon belül a hőmérséklet 60 fok felé emelkedett és maradt ezen a szinten több, mint egy évig. A komposztkészítési folyamatot az antibiotikumok nem tudták még csak le sem lassítani.

A kísérlet kezdetén, a komposztból vett mintákban, gázkromatográfia segítségével megmérték a különböző szerves szennyező anyagok, antibiotikumok, festékanyagok, gomba- és rovarirtó szerek, stb. koncentrációját. A bontási faanyagból készült pozdorjában ezekből volt bőven. A három hónapos komposztban az elemzések alapján a szennyező anyagokból már alig volt. Hat hónap után már nehezen lehetett jelenlétüket elemzéssel kimutatni.

A komposzt nehézfém (ólom, kadmium, cink, stb.) tartalma nem változott. Maradtak a komposztban az apró műanyag darabok is. Úgy néz ki, hogy a mesterséges polimer anyagok a komposztban nem épülnek le. Ezzel szemben a nem polimerszerű szerves mesterséges szennyező anyagok úgyszólván maradéktalanul leépülnek.         

Jó tudni: A gyógyszer- és antibiotikum maradékok csak akkor okoznak környezeti ártalmat, amikor a vécén, csatornán és szennyvíztisztító állomáson keresztül a folyóba kerülnek.

Mit ne tegyünk a komposztba?               

Amint említettem a gombás és baktériumos betegségben elpusztult növényeket jobb elégetni és nem a komposztba tenni.

Fahamut csak kis mennyiségben tehetünk a komposztba; szénfűtésből származót inkább ne. Meszet kis mennyiségben csak akkor teszünk a komposztba, amikor kertünk talaja túlzottan savas kémhatású. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a legrosszabb (túl meszes, túl savas, köves, kavicsos, homokos, agyagos, szennyezett, műtrágyával kizsigerezett, stb.) talajból is öt – hat év alatt kitűnő termőföldet lehet készíteni az összes rendelkezésre álló helyben nőtt gyomnövény komposztálásával és a talajba való visszavitelével. Ehhez a munkához viszont az alomszék „termelése”, vagy az istállótrágya használata elengedhetetlen.

A föld nem a komposztba való. Jelenléte a komposztkészítési folyamatot lelassítja, ill. gátolja. Az agyagrészecskékre való adszorpció a már érett komposzttal történik, amikor a talajra, vagy a talajba kerül. Így keletkezik a rögzített „humusz–agyag komplex”, de nem a komposkészítés közben. Mielőtt a komposztba tennénk, a kitépett gyomok gyökereiről a földet alaposan le kell rázni.

Bár a komposztkészítési folyamatot nem befolyásolják, a nem szerves anyagokat, fém- és műanyag tárgyakat, műanyag fóliát, kő- és téglatörmeléket, üvegeket nem helyes a komposztba betenni. Bizonyos esetekben ilyen is jelen lehet a komposztban. Az érett komposztból ezeket használat előtt, esetleg rostálással, ki kell szedni.

A komposztketrec

Emberi fekáliából komposztot helyesebb két lépésben készíteni. Ennek oka az esetleges bélférgek petéinek a jelenléte. Egy évig az alomszék teljes termelését, valamint a többi anyagot (kerti- és konyhai hulladékot) a komposztketrecbe kell helyezni. Indításkor jobb a ketrec alját felásni, gereblyével elsimítani és esetleg egy réteg (kb. 10 cm vastag) szalmával, vagy kaszált fűvel beborítani. Jobb a komposztketrecet úgy kialakítani, hogy egy talicskával is be lehessen menni.

A komposztkészítési folyamat azonnal beindul. 20 – 30 cm magasság elérése után az anyag melegedni kezd és hőmérséklete a közepén elérheti a 60 fokot. A giliszták tömeges jelenléte jó jelnek tekinthető.

A komposztkupac

Egy év után, a komposztketrec tele van és jó kiüríteni. A benne lévő anyagból mellette egy komposztkupacot kell kialakítani. Ezt a munkát késő ősszel, vagy télen (fagy mentes napon) végezzük el. A kupac helyét is jobb felásni és gereblyével elsimítani. A ketrec tartalmából készítjük a kupacot. A felső, legfrissebb anyagok kerülnek a kupac aljára. Minden, kb. 10 cm-es rétegre, néhány lapát bazaltport szórunk. Ez nem feltétlenül szükséges, de javítja a komposzt minőségét. Tehetünk a komposztba néhány lapátnyi finom agyagport is. Ezt is rétegenként kell az átrakott anyagra finoman rászórni.

 A kupac építése közben ellenőrizzük az anyag nedvesség tartalmát is. Ha a cipő, vagy gumicsizma talpa a komposztról csak „cuppanással” emelhető fel, akkor túl nagy a nedvesség. Ebben az esetben minden réteg közé 10 -15 cm szalmát, gallyakat rakunk. Hasonlóképpen járunk el akkor is, amikor az anyag erősen ammónia szagú.

Ha a ketrecet helyesen „tápláltuk” az anyag gyengén nedves, sötétbarna színű és érett istállótrágyára emlékeztető szaga van. Ammónia szag esetén nitrogén felesleg van. Ezt elkerülendő, a következő évben több almot kell használni, vagy a vödörből kiöntött anyagokat növényekkel (szalmával) bőkezűbben kell takarni.

Ezt azonban nem szabad túlzásba sem vinni. Szénben túl gazdag anyagot a baktériumok és a giliszták nehezebben és lassabban emésztik meg. A komposzt minősége is romlik. Szénben (növényi anyagokban) gazdag anyag, még nagy esőzések után is, rendszerint túl száraz. Érdekes megfigyelni, hogy az esővíz nem hatol be a kupac belsejébe. A kupacra öntött vizelet, főleg a belső melegedés miatt, nagyrészt elpárolog. A ketrec aljáról vett talajminta alig tartalmaz több nitrogént, mint a kerti talaj. Pincebogarak jelenléte nedvesség hiányt jelez. Ilyenkor minden átrakott réteg anyagot kissé le kell locsolni. Csak annyi vizet használjunk, amennyi feltétlenül szükséges.

A kupacot piramis, vagy háztető formára kell kialakítani. Amikor a kupac elkészült, egy nagyon vékony tőzeg réteggel le kell szórni. Ezután kerül rá a kb. 20 cm vastag szalma takaró. A szalmatakaró védelmére vastag ágakat helyezünk a kupacra. Miután a komposztkupac elkészült, az üres komposztketrec kész a következő évi anyag befogadására.

Bio-dinamikusok figyelmébe

A komposztketrecbe nem szükséges készítményeket (preparátumokat) tenni. Ezeket a készítményeket a tőzegtakaró elhelyezése után  tesszük. Ehhez egy vastag, hegyes facölöp segítségével a kupacban lyukakat alakítunk ki.

A szalmatakaró elhelyezése után, kb. 5 liter, 20 percig dinamizált macskagyökér készítménnyel a kupacot és közvetlen környékét egy seprő segítségével, nagy cseppekben lelocsoljuk.

Hogyan használjuk az érett komposztot?

A komposztkupac térfogata egy év alatt kb. a felére csökken, miközben a szalmatakaró csaknem eltűnik. Szárazabb éghajlat alatt, tököt is lehet a kupacra, vagy a kupac mellé vetni, aminek a levelei a komposztot beárnyékolják.

Egy év után a komposzt kerti használatra kész. Állaga könnyű, sötétbarnatelevényföldére hasonlít, és kellemes illatú. Az érett komposztban már nincsenek bélféreg peték. Mikroszkóp alatt a komposztban hajszálszerű gomba micéliumok figyelhetők meg. Ez a természetes „antibiotikum” a kórokozó baktériumoknak sem kedvez.

Az érett komposztot ritkán használjuk fel egyszerre a kertben. A kert egyik árnyékos sarkában a fel nem használt komposztot kupacba rakjuk és szalmával letakarjuk.      

Az alomszék „termeléséből” készített komposztot tehát három lépésben készítjük:
–    az első évben a ketrecben az anyagot begyűjtjük;
–    a második évben komposztkupacban érleljük;
–    a harmadik évben, használatra egy tartalék kupacban tároljuk.

Ez a kettő- ill. három éves ciklus szükséges a fekália esetleges egészségi ártalmainak a semlegesítésére.

Akiknek nincs idejük, sem energiájuk, sem kedvük a komposztkészítésre

Ebben az esetben sem kell lemondani az alomszék használatáról. Akik komposztot nem készítenek, azok feltehetően növényaprítóval sem óhajtanak almot készíteni. Az alomnak az asztalostól, vagy a fűrésztelepről hozott forgácsot vagy fűrészport használják. Ha a komposztba sem kerti, sem konyhai hulladék nem kerül, az alomszék „termelése” viszonylag kis térfogatú: átlagosan alig több, mint másfél liter személyenként és naponta. Ezt a mennyiséget még egy kis, városi kert földje is meg tudja „emészteni”.

Ennek érdekében, a kert egyik félreeső részében (esetleg bokrok mögött), egy három – négy tagú család részére egy kb. 2 x 8 méteres darabot (parcellát) erre kijelölünk. Az alomszék tartalmát e földdarab egyik végében közvetlenül a földre kell kiönteni. Kiöntés után jobb a kiöntött anyagot falevelekkel, nyírt fűvel, kitépett gyomokkal, vagy esetleg friss alommal, szalmával betakarni. Takarónak hulladék kartonpapír is megfelel, bár nem szép. A következő kiöntést az előző mellé, vagy fölé lehet végezni, majd letakarni. A kiöntött anyag ne legyen 15 – 20 cm-nél magasabb rétegben. Lehetőleg úgy szabályozzuk a kiöntések magasságát, hogy egy éven belül a földdarab másik végére érjünk. Ezalatt, az egy éve kiöntött anyag gyakorlatilag, a giliszták segítségével, a földbe beszívódik. A néhány centiméter vastag komposzt réteget össze lehet gereblyézni és virágföldnek felhasználni. Ezután a kiöntést a régi helyen újra el lehet kezdeni.

Öt – hat éves ciklus után az alomszék számára tanácsos a kerten belül egy új parcellát kijelölni. A régi parcella helyén a talaj termőképessége rendkívüli. Paradicsom, vagy rózsa növesztésére kitűnő.

Az alomszék és a tönkretett folyóvölgyek újraélesztése

Az öt éves ciklus után érdekes megfigyelni a talaj szerkezetének a változását. A nehéz, kötött, agyagos, föld porhanyós lesz. A futóhomok megkötődik és tapadóssá válik. A világos, terméketlen köves, vagy lősz talaj helyén sötétbarna, jól művelhető termőtalaj keletkezik. Hasonló lesz a helyzet a törmelékkel feltöltött, teljesen terméketlen kertekben is.

Ez a kísérlet kitűnően szemlélteti a helyes biotömeg gazdálkodás által remélhető változásokat. Ha a kísérletet, nagyobb méretekben, egy kis folyó forrásvidékének a völgyében végezzük, 15 – 20 év után a folyó legnagyobb és legkisebb hozama közötti különbség erősen leszűkül. Az árvizek gyakorisága csökken, súlyossága mérséklődik. Ha a biotömeg gazdálkodást erdő telepítéssel kötjük egybe, régi, régen kiapadt források jelennek meg, amelyek még aszályos időben is adják a vizet. Ennek a módszernek a széleskörű alkalmazása a teljesen kiszáradt, sivatagszerű, terméketlen vidékeken, egy emberöltő leforgása alatt csodákat művel: ahol még kecske legelőnek is rossz a föld, ott 20 éven belül üde, zöldellő ligetek és gazdagon termő gyümölcsös kertek lesznek.

Dél Franciaországban, a komposztkészítés atyja, Jean Pain ehhez hasonló módszerrel, erdő tüzek és az égető nap által kopárrá vált hegyoldalakon  zöldellő ligeteket és öntözés nélküli konyhakerteket, dinnyeföldeket létesített.

Ugyanazon a vidéken, a francia Paul Moray (a magyar származású Móray Pál), helyben magról keltetett fákkal, kopár mészköves hegyoldalakon öntözés nélküli gyümölcsösöket létesített. Iskolás gyermekekkel bejárta a környéket és az égett hegyoldalakra makkot vetett. Megfelelő komposzt hozzáadással a vetett makkokból néhány év alatt tölgyesek cseperedtek. Az alattuk lévő, régen kiszáradt források újra elkezdték ontani a friss vizet.

A helytelen gazdálkodással tönkretett földek feljavítása egy hosszú folyamat, amit csak fokozatosan, parcellánként, lépésről lépésre lehet megvalósítani. A földön annyi ilyen tönkretett vidék van, hogy minden kilogramm növényi és állati (emberi) biotömegre égető szükség van. A hulladék papírtól kezdve a gyomnövényeken keresztül egészen az emberi ürülékig mindent, az emberiség túlélésének az érdekében, erre a világprogramra kellene mozgósítani, amíg nem késő. 

Vízproblémáink nem tekinthetők „sorscsapásnak”, csak a helytelen biotömeg gazdálkodás következetes eredményének. Helyes biotömeg gazdálkodással a folyamat visszafordítható. Le kell viszont mondani a rendszeres és nagyméretű biotömeg pusztításról „víztisztítás” és „energia termelés” ürügyén. Az alomszék általános használata ennek a politikának az egyik igen fontos eleme.  

Következő olvasmány: kulturális ökológia